Mikor a karácsony csilingel a tájon,
reszket a természet takaróhiánytól,
szürke köd uralja a völgyet, hegytetőt,
megroggyant léptekkel járod a temetőt,
szikes már a lelked sokévi magánytól,
rá a fagy dermesztő jégpáncélt varázsol,
szeretet ünnepén nincs, aki szeressen,
gondjaid terhétől messzire tereljen,
szép emlék, adj erőt bánaton túllépni,
karácsony magányát túlélni, túlélni!

Betlehem csillagát hiába keresed,
az eget takarják búskomor fellegek,
szél viszi idegen országba sóhajod,
gyermeked jobb létet, szebb jövőt ott kapott.
Maradt hát a remény, hogy majd még láthatod,
s nemcsak a képernyőn nézheti tárt karod.
Járványtól rettegve telik a karácsony,
kis Jézus jászolát öntözi könnyzápor.
Szép emlék, adj erőt bánaton túllépni,
karácsony magányát túlélni, túlélni!

Fenyőfa illata hűsítő lehelet,
békéje, nyugalma sírni már nem enged.
Csendes éj dallama simítja bús lelked,
bánatot, fájdalmat álmodból elkerget.
A kisded Jézusban csecsemőd áldhatod,
aprócska karjával édesen átkarol,
magadhoz öleled, szívetek összeér,
bárhol él, ezt érzed az egész földtekén.
Szép emlék, adj erőt bánaton túllépni,
karácsony magányát túlélni, túlélni!