Hófehér ruhába öltöztek a fák,
kályhában a tűz vidáman pattogott,
ablakra fagyott hajnali jégvirág,
a melegtől már lassan olvadozott.

Az udvaron térdig jártunk a hóban,
ajtó mellett a seprű és hólapát,
vertük le csizmáinkról mi ráragadt,
mikor meguntuk este a hócsatát.

Hóember mindig lesett a kapunál,
kesztyű a zsebünkben mert csak akadály,
végigszánkóztuk a falu melletti,
összes lejtőt, és a dombok oldalát.

Fagy után korcsolya is előkerült,
bár a jégpálya csak egy pocsolya volt,
néha beszakadtunk és a cipőbe,
jéghideg víz a szárán bekóborolt.

Élveztük a tél minden pillanatát,
bár kezünk, és lábunk majd odafagyott,
de semmi pénzért ki nem hagytuk volna,
ezt a víg örömteli pillanatot.

Ott volt a hó a hosszú téli szünet,
a tél, a játék és a csípős hideg,
de együtt járt vele a találkozás,
és együtt játszott mind a gyereksereg.