Tájnak szépségében,
ragyogó napfényben,
fénynek közepében,
anya ül a réten.
Sárguló fövényen,
ernyővel kezében,
kislány gyermekével,
ül szoknya szegélyen.
Kíváncsi szemével,
figyeli lepkéket,
amint repülnének,
kutya orr hegyére.
ki játék hevében,
ül nagy szerénységgel,
követi szemével,

álmatlanul múlik éjszakám
fetrengek, akár egy utcalány
bárányok repkednek
számolom s szenvedek
és virrasztok, mint bagoly a fán

Akár hiszitek, akár nem, a bagoly nagyon bölcs állat. Ezt az én baglyomon tapasztaltam meg.

Kertünkben volt egy öreg körtefa. Ki tudja, mikor ültette oda nagypapám. Igazából már körtét alig termett. Többször elhatároztuk, hogy kivágjuk és helyette más, hasznosabb gyümölcsfát ültetünk.

Amit látok az egy csoda,
Tisztáson egy nagy fény csóva.
Benne zenél lélekdalnok,
Hallgatják égi angyalok.

Nyéki tisztasági tó szépsége,
Partján a makulátlan természet.
Átöleli zöldellő partjával,
Tó szélén vízben álló nádjával.
 
Szürke felhők takarják a napot,
Táj fölé így tesznek egy kalapot.
Szürkés pára, most ráült a tájra,
Forró nyári melegnek fátylára.
 
Hullámzó vizének varázslata,
Mintha egy sellőlány simogatna.

Elég volt a meleg, enyhülésre vágyok,
hevítsenek csak késői fényfoszlányok,
hol vagytok asszonyok, hajdani szép lányok,
és hová jutottan én, szegény, vén legény,
minden nyaraim után, már a legvégén,
a ködökön át úszik felém a tört fény,
amit gondolok, mondhatom, leírhatom,
rideg a valóság, felejtem az álmom,

Egy levél a sok
közül, s lám a diófák
újra hajtanak.
    "
Mily bolondos ősz,
mintha tavasz jönne, ám
dió fekete.
     "
Fekete gyásza
a diónak burka, két
évszak bosszúja.
     "
Barcs, 2019.09.16.

Lehajtott fővel hallgattál,
Nem mondtad, amit akartál,
Makacsságod nem engedte,
Hogy belenézz a szemembe.

Pedig ha ez történt volna,
Szemem úgy el varázsolna,
Szavak nélkül is tudhatnád,
Boldog élet várt volna ránk.

2018. 05.09.

Igazából Te
voltál, ki azt a hidat
szívből avattad.
    "
Május volt, a Híd
avatás, augusztus
átjöttél rajta.
     "
Szerelmes szíved
avatta a hidat, úgy
rohantál hozzám.
     "
Átjöttél hozzám
azon a hídon, csókod
szentelte azt fel.
    "
Még áll az a híd,
mely csókodat hozta el

Krúdy Gyula most Siófokon,
szobor, ül egy hintó bakon.
Petőfi sétány szélénél,
platánfasornak szegélyén.
 
Van egy ülőhely mellette,
foglald máris, ha van kedved.
De jókedvű légy és csinos,
arcod rózsa, ajkad piros.
 
Ha szép, üde leányzó vagy,
megfejti éji álmodat.
hajnalit kell megjegyezni,

Versenyszellem olyan magas,
kocsik egymásra tapadnak,
nézők figyelik távcsővel,
folyik a harc az idővel.
 
Kanyarban a fordulásnál,
jaj, padkára ki ne csússzál,
távolságot, időt nyerhetsz,
ha a belső sávon vezetsz!
 
2019. 05.18.

Gyermekem a piciny kezed,
nyitod, enyémet keresed,
fény ragyog ujjaink között,
boldogság közénk költözött.

Időnek gyors múlására,
gyengül kezem szorítása,
ráncok rajta gyülekeznek,
akkor sem engedd el kezem.

2019 05. 29.

Arany János nagy szókinccsel,
Csengőn farag minden rímet.
Mikor olvastam a Toldit,
Megkönnyeztem a sorait.

Börtönben a szívem,
élet börtönében,
rácsok mögé zártál,
mielőtt rád néztem.

Éhség gyötör kéjjel,
szerelem csipkéivel,
fantáziával dúsított,
néha fájdalmat is zúdított.

Börtönben a szívem,
vágyak börtönében,
csillapíthatatlan,
örökös éhségben.

Édesapám olyan jó fej,
Rejtvényeket sokat jól fejt,
Beküldi, egyszer nyert vele,
Anyuval felmentek Pestre.
 
Majd derék ember módjára,
Felpattan deres lovára,
Ostorával kicsit csap rá,
Elfut vele kertek alá.
 
Este mikor megérkeznek,
Anyu éppen tehenet fej.
 -Jaj, csak ne fájna a derék