Nyári szél fúj egy irányban,
Végig az utca hosszában.
A sarkon egy pap befordul,
Kalapját sodorná orvul.
Futhatna máris utána,
Ha a szél gyorsabb őnála,
Elérheti, ha fennakad,
Ezért fejéhez hamar kap.
A lány szoknyáját felcsapja.
Gyorsan kezét rajta tartja,
Az atya lopva meglesi.
Köszön, kalapját emeli.
Mit ír a biblia mindegy,
Azzal még nem árt a hitnek,
Ha egy ilyen látványt megél,
Lesütve tartja két szemét.
Ó Istenem add meg nekünk,
Ma álarc nélkül lehessünk.
Vakcéna legyen majd elég,
És szűnjön meg a betegség.