Vízparton ülök most veled,
De téged már nem érezlek,
Olyan szürke ködös a táj,
Víztükörbe nézek, de fáj.

Fáj, mert torzón homályos,
Szép emléket nem találok.
Feledés ködfátyla rajta,
És kihűlt szívünk alatta.

2019.06. 06.

Festeni szeretnék, ez volt a vágyam,
Nem volt festékem, csak az iskolában.
Aranyló napfény hátunk simogatta,
Osztályunk leült egyik domboldalra.
 
Ecsettel elkapni a pillanatot,
Tanárunk, Pista bácsi így biztatott.
Gyönyörködtünk a város látványában,
Piros háztetőkben, templom tornyában.
 
Kicsinyítés arányát méregettük.

csak egy percet adj még kérlek, nekem
hogy elmondhassam érzésem végre
rettegek és fáj, ha nem vagy velem
s képes vagyok minden őrültségre

csak egy percet adj és majd meglátod
holnaptól szebb lesz minden pillanat
de ha megtagadsz, tudom, megbánod
s magányban talál rád a virradat

2019. július 10.

Kép az Internetről

Csodálatos volt a régi, kézi aratás,
estére fáradt marokszedő és a kaszás,
pirkadattól napnyugtáig folyt a munka,
ehhez kellett kenyér, szalonna, pálinka.

Délután a napsugár is görbén nézett,
hiába tüzel, szorgosan vágják a rendet,
kíméletlenül szúrt tarló női lábat,
esti harmat vigasztalta az asszonykákat.

Tisztulnak most bennem a ködök,
szabad mellkasomat égeti a Nap.
Kajszibarack magot köpködök,
fejemen csálén áll a szalmakalap.

       2019.07.12. Cs.T.

Jézus Jeruzsálembe vonulása,
Virágvasárnap -  vallási emlék.
Ruhája egyszerű,fehér palástja,
Szamárháton vonul a nép elé.

Fogadták pálmákkal és virágokkal,
Hozsánna Jézusnak!-így üdvözölték,
csodatételeiről már hallottak,
Jézus látta a népnek örömét.

Ha utam vitt szárszói állomásra,
Mindig gondoltam József Attilára.
Vonatról leszálltam, sínen átmenve,
Itt állt meg a szíve, elszállott lelke.

Már gyermekkora csupa nélkülözés,
Nem volt elég testi, lelki táplálék.
Édesanyja éjjel - nappal csak mosott,
Kenyér, szeretet neki alig jutott.

Tapasztalati összlet:

hirtelen ősz lett –

Ha eljön a nap, s magad is úgy érzed,
kilátástalan csapdába kerültél,
perceid bizonytalanságban éled,
gondjaidtól hiába menekültél,
egy láthatatlan erő, mely gúzsba köt,
érzed, erősen fog, visszatart téged,
s önmagad fogságában gyáván tűröd,
cselekedj... és tudd legyőzni félelmed!

2019. július 11.
A mai horoszkópom alapján...

Májusi eső ma megérkezett,
"Aranyat ér", mondják az emberek.
Örömmel sétálok a parkon át,
Jólesik érezni friss illatát.
 
Itatja a szomjazó földeket,
Duzzadnak a kókadt falevelek.
A vízcseppek rajtuk játszadoznak,
Megbillen a levél, lepotyognak.
 
Csodálatos a sétány látványa,
Gömbfényes az oszlopsor lámpája.

Édes, kicsi játékbabám,
épp ilyen Mariska mamám,
szeme ragyogó, kék csillag
szívembe hoz fénysugarat.

Elnézlek, ahogy fáradtan ülsz,
érzem, nem tőlem menekülsz,
éppen elszenderülsz.

Meztelen talpakon osonok,
olyan nagyon boldog vagyok,
csendben mosolygok,

Idézve karod körém fonódását,
a feszülő idegek gyönyör táncát,
szívünk dobbanó csitulását.

Oltárt emeltem szerelmünknek én
szívem közepén,
imaszőnyegem haldokló remény
a semmi közepén,
mellettem halkan, osonva lép,
maga a lét.

Ezernyi színes emlékgyertya ég,
most is még,
ezernyi suttogó, kéklángú fény,
mind mesél,
dalukat kábulva hallgatom én,
szívem közepén.

GYESEN van az én anyukám,
Együtt vagyunk nap-nap után,
Csillog szeme, boldog velem,
Érzem rajta, nagyon szeret.
 
Ébredéskor pillám nyitom,
Fölém hajol, nem kell várnom.
Átkarolom selymes nyakát,
Adok neki sok puszikát.
 
Megbeszéljük mi hogyan jó,
Hisz oly sok a tennivaló.
Ha tőle mindent ellesek,

Csoda történt egyik este,
megszólalt a tücsökzene,
tulipánok táncot roptak,
nem csukták be a szirmokat.

Virágporuk nagy örömmel,
szálldostak a levegőben.
dallamoknak hullámhosszán,
velük táncolt minden fűszál.

Motyogjon rám bármit is a szátok –
énrajtam már nem foghat az átok:
szemeteknek tükre mögé látok…

Lili vagyok, kis leányka,
főzöcskézek a babáknak.
Lábas fülét rosszul fogtam,
borsót mind kiborítottam.

Sok szem borsóm úgy akarom,
szem nem maradt ám szárazon.
Kezes- lábas öltözetben,
a sok baba mind felszedte.

Megmostam és megfőztem mind,
ízleni fog remény szerint.
Mikor felteszem az asztalra,
kanalat fog minden baba.

Drága kis unokám Panka,
Gyere  velem el Tihanyba!
Lépcsőn apátsághoz megyünk,
Onnan mindent szemre veszünk.
 
Kettős tornya messzire lát,
Szinte hallom hívó szavát.
Balatonnak kéklő vizén,
Vitorlázó fehér szirén.
 
Visszhangja a te hangodat,
Elviszi és visszahozza.
De ez még mindig nem elég,