égő vörös szirmain
lágyan megcsillan a fény
felélesztik vágyaim
hiszem, szeretsz őszintén

egy csepp a szirmok ölén
súgja, könnyem hull érted
ködfátylát fonja körém
bánatom, tán megérted

minden csepp a szirmodon
egy-egy sóhaj, vágyódás
tán holnap nem álmodom
s nem ér bánat, bántódás

2019. augusztus 5.

Mírácskám első osztályba megy

Ó, de szép az egyenruha
Mírácskámon először van rajta
Büszke is az ő lelke
Ez a nap is eljött végre

Szeretem a téli estét,
Kinti és benti szépségét.
Holdfény jégcsapot simogat,
Hólepte ágakat ringat.
 
Táncol hótakaró hátán,
Minden csillag egy kis lámpás.
Szánkón érkeznek gyerekek,
Hóember nekik integet.
 
Egészséges piros arcuk,
A kapuban vár már anyjuk.
Arcomba csap a fagyos szél,
Benn a szoba tovább mesél.

       Bekopogott hozzánk az ősz. Hideg, erős széllel jött, mert eldöntötte, kisöpör bensőnkből minden régi emléket, minden jót és rosszat.
       

Amikor hokedli volt a kis asztal,
és sámli volt a kis szék,
mikor frissen fejt tejet ihattál,
játékokat újrajátszanék.

Kerékabrincsot hajtottunk,
papás-mamás volt a játék,
kártyajátékban a nyelves puszi,
talonban az ajándék.

Pajtában széna között,
fokozódott az őrültség,
szomszéd kertben almát lopni,
az volt a merészség.

"Fellobbant még egyszer utoljára
A beteljesületlen szerelem lángja.
Mint e két pillangó
Tisztes távolból
Követik egymást, ... ám,
Szárnycsapásuk nem számíthat már."

Igen,...

Bontakozik ki a hajnal,
égő vörös boltozattal.

Olyan vagyok mint a vulkán,
belső erőm pihen némán.
Majd kitör a kráterből,

Ragyog a nap száz sugarát ontja,
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja.
Színezi a levelet sárga, rőt színben,
Bújócskát játszik a fény az erdőben.
Kis patak csobban, csendes útját járja,
Színes falevél hull néha rája.
Gesztenye, makk koppan a földre,
Teríti az útra, színes levél szőnyegre.
Mókus ugrál ágról-ágra kutat,

Bár foghatnám újra a kezed,
ahogy néptelen utcán veled
sétáltam, az ajkadból ittam
a szerelmi varázsfőzeted.

Itt-ott sápadt lámpáknak fénye,
voltál akkor jövőmnek reménye,
szó oly kevés mi az elhangzott,
éreztem szíved hevesen dobogott.

Velence a vízi város,
ettől szép és csodálatos,
sok turista felkeresi,

Álmomban kitárt karral hívtál,
Eljöttem hát Szűz Anyám hozzád.
Tenyeremben hoztam szívem,
Hegyi magaslaton imám énekelem.
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem,
Oltalmad, segítséged leborulva kérem.

Ki nem gyógyítja, de feltépi sebedet,
fordulj el tőle, és magadhoz ne engedd,
legyél  szelíd szírt, melyre a büszke sas száll,
csak szorító szíved szavára hallgassál,
hagyd, hogy simogasson a semmi lágy selyme,
árnyék nem telepszik ott fenn a lelkedre,
ha mégis kínoz a csended hallgatása,
figyelj a csillagok szép, okos, útjára,

Bíborszínű az ég alja,
Ráfestette alkony pírja.
Hó mikor pelyhekben hullott,
A mennyeknek kaput nyitott.
 
Hozta Urunk üzenetét:
- Hallgasd meg a télnek csendjét.
Hófehér hó, tiszta lélek,
Ők bizony jól összeférnek.
 
Óvjuk lelkünk tisztaságát,
Mint fehér hó virág magját.
A sok rossznak nem engedve,

Egy kávéra hívtalak, ó csupán egyre,
oda föl a kávéházi gyémánt hegyre,
megálltam az ajtóban, téged néztelek,
ha asztalodhoz érek, én letérdelek.

Ebbe a horgolt ruhába, gyönyörű vagy,
olyan mint kávédban, a fehér tejszínhab,
nem tudom megállni, hogy kezedet kérjem,
melletted megélnék kegyelemkenyéren.