Értelmiségi a karizmom,
de paraszti a karizmám!
Nyakamban nem lóg talizmán,
de sose kellett nyaliznom…

         2020. 04. 09.

Mikor verssoraimat írom
Nehéz lélekkel gyűlnek a papíron
Szomorú szívvel, igaz féltéssel
Nemzetemhez szólok megrendüléssel

Április te bolond hónap,
Felhúzod a szélcipődet.
Viharfelhőket hozó vagy,
Kifordítod az ernyőmet.

Napsugarát úgy lehúzod,
Söprögetsz vele a szélben.
Sapkát, sálat is lefújod,
Futhatok míg el nem érem.
 
Mi is április elsején,
Ugratjuk egymást nevetve.
Szép nyakláncomat fel tevém,
Pál ökörláncnak nevezte.

Makacs vagyok, nem tagadom,
nagyon nagy az akaratom.
Nem mozdulok, ha nem muszáj,
húzhatsz, vonhatsz, akkor sem fáj.
Hangom, hogyha kieresztem,
menekülj el messze tőlem.
De azért még jámbor vagyok,
hízelegni bizony tudok.
Porfürdő, majd aztán vacsi,
találd ki, a nevem: csacsi.

2020. április 8.

Ó, az otthon édes otthon,
Az ősi, ahol születtem.
Mint gyermek ott voltam boldog,
Minden zegzugát szerettem.

Mára mindenestül elmúlt,
Feledni nem lehet soha.
Az élet ma olyan feldúlt,
A vírus ellen harcolva.

Most ütötte fel a fejét,
Ne érjen el, itthon vagyunk.
Ez a legjobb védekezés.
És, ha tisztaságot tartunk.

   Nyolcvanhat éves korában halt meg a nagyapám 68 tavaszán. Január elején temettük az 53 éves édesanyámat, fél évvel korábban a nagynéném férjét. A honkonginak nevezett vírusjárvány valamelyik aktuális hulláma váltotta ki a halálukat, de ott voltak akkor is az alapbetegségek, ott volt a legyengült immunrendszer vagy a kor.

Mikor már nem én szólok, nem is írok,
egy ismeretlen kezében van a toll,
sokasodnak a hevenyészett sírok
a távolban, közelben, majd mindenhol,
reánk lehel egy nagy maszkos, néma száj,
grafikon erdő, lázas statisztika
hangtalan motyogva új halált diktál,
teremtésünkbe becsúszott egy hiba,
kötél feszül a génspirálunk nyakán.

A fülem hosszú, farkam bojtos
a répa nékem nagyon fontos
ropogtatnám éjjel és nappal
friss salátával, káposztával
ha nem rágcsálnék, fogam nőne
nem férhetne a számba bele
gyáva vagyok, nem alamuszi
mezőn járok, a nevem: nyuszi!

2020. április 6.

Kép:

Jézusom!
Szembe jön a vírusom –
felfújt hólyag, s ami rá vall:
fején ócska koronával.
Most mit tegyek?
Agyam ketyeg…
Felmérem a távolságot,
még mielőtt nekem támad.
Takarnom kell orrom, s számat –
ha keresek, csak találok:
előkapom a maszkom,

Jött
vírus
koronás,
védekezzünk
mert csendben kaszál.

Zöldül a fű, mondogatom magamban,
mellettem fűz sütkérezik a sugarakban.
A rend tükrében életet szólongat az idő,

elkel A soK vitamin –
kell-E most sokkvita? Min?

    Ma volt a 2. kemoterápiás kezelésem. A fene egye meg a rossz megérzéseimet, mert tudtam, hogy nem lesz jó napom. Végig bőgtem az egész éjszakát, és elhatároztam, hogy feladom, nem csinálom tovább.

Mikor száz veszély vár reád
Mikor lelked tépázzák,irigylik hazád
Akkor jön egy KOR, mely támad
Nem nézi, ki vagy, hol van otthonod
Fájdalmat hoz, s mindenütt halált oszt!
Akkor halld meg az intő szavakat hozzád
„Maradj otthon!” kiáltja a világ!

Tavasz kitárja kapuját,
Kékebbre festi az eget.
Fut be rajta a napsugár,
Szétárasztja a meleget.

Tavasz van, szeretetre,szépre ,jóra vágy
Zölddel a rét, virágzik az ág
Virágról virágra zümmög a méh
Ragyog a nap, tiszta kék az ég
S a nap bújócskát játszik kis fellegekkel
A természet színes ruhában ünnepel
Nyílnak az ibolyák, a tarka virágok
A bárányoknak ugráló jó a kedve
De elhallgatnak, mert nem értik

Rőt vagyok és azt mondják, ravaszdi
vadon élek, nem szelídít gazdi
kotkodácsolás a kedvenc zeném
a tyúkok között én vagyok a rém
lakhelyemet belülről nem látod
nem is leszek soha a barátod
kicsinyem világra jön, apróka
ki vagyok én, találd ki: a róka.

2020. április 3.

Kép:

rohannék hozzád, ha csak tehetném
karjaidban bánatom feledném
minden, mi eddig csak szép álom volt
tán valóra válik - csak akard... most

2020. április 2.

Kép: http://pinky.hu/2012/01/vicces-allatok/hianyzol/