Telihold az éj homályát
és sötétjét űzi.
Kerek fénylő arcocskáját,
fa ágára tűzi.

Víz fölött a virágzó ág,
a fényében ragyog.
A sok szirom altatóján,
kelyhekben szunyadoz.

Tó tükre fényben fürdőzik,
édes csobbanással.
A langy szellő is üdvözli,
fodros hullámában.

Alszik már a tulipán is,
szirmát összecsukta.
A holdnak fehér szikrái,
Bűvöletben tudja.

Távolban nagy békességben,
fényben úszó város.
Varázslatos éberséggel,
oda is küld álmot.
2021.09.09.