Emlékszem a dohány szagú vállra,
ölében a békés biztonságra,
szúrós puszit kaptam, de soha nem bántam,
ölelő karokkal este haza vártam.

Felkapott szeretett, vidáman kergetett,
valami játékkal de sokszor meglepett,
iskola tanulás, segített magyarázott,
tanította a rám váró felnőtt világot.

Hol van már a zöld rét,
hol emléked még kísért,
még tudom a helyét,
hol kezed kezemhez ért.

elfeledtek

(Viktória unokámhoz)

Ragyog okos két szeme,
Mint, aki ismét csatát nyert,
Nézd apa! - mutatja, mit csináltam,
Ez ám egy nagy alkotás!

szomorú ez a nap, de látod, mégis szép
nagyon boldog vagyok, hiszen velem vagy még
nyolcvanhét év súlya nyomja gyenge vállad
úgy bújnék hozzád... de félve vagyok nálad

Zeneszóval ébreszt a május,
Cintányér és dobszó szólal,
Viszi a hangokat a tó vize,
Ébresztő van furulya szóval.

Gyerekként fogtad a kezem,
velem sírtál, ha elestem,
lázas voltam, Te ápoltál,
öleléssel gyógyítottál.

Május elsővasárnapján sírkertbe sétáltam,
szerény kőkeresztnél könnyes szemmel álltam,
egyik kezemben  szorongattam fehér orgonát,
másikban folyam csiszolta, szikla darabját.

Emeld fel a fejed!
Szent István népe,
Hazámnak,
Kárpát-medencének,
Büszkesége,
Európa éke!
Emeld fel a fejed!
Virrad már a hajnal,
Turul madár az ég felé szárnyal,
Szent István hite,
Ismét összefog bennünket,
Határon innen és kívülieket,

Nehéz táska vállát húzza,
nincs jövője, csak a múltja,
ruhája foltos, szennyezett,
elhúzódnak tőle az emberek.

Hiányozni fog a ballagási séta,
az ének, válladon batyus bokréta,
még bizonytalan karantén fogsága,
de ellőtted van élet folytonossága.

Hagyja a mosogatást másra,
engem hívjon a konyhába,
éhes vagyok enni akarok,
tegnapi sonkából egy darabot.

Nem vagyok poéta. Nem tudok verset írni, de most mégis megpróbáltam. Nézzétek el nekem, ha ez a kis vers setesutára sikeredett!

Léggömb szállt alá a légből,
Nevető arc, reménnyel telve,
Ismeretlentől üzenet jött a messzeségből,
Valahol a világban örömöt ünnepelve.

Ülök a felhőn, lógatom a lábam,
fentről figyelem azt, ahol már jártam,
zöld mezőket, fenyveseket, kék tavat,
városokat, tanyákat, és falvakat.

Elmesélte édesanyám,
hegedűjén édesapám,
születésem köszöntötte,
örömdala szállt fölöttem.
 
Júliusi tücsökzene,
refrénként csak ismételte,
énekelte a nővérem,
megérkezett kistestvérem!
 
Édesanyám ringatgatott,
ölébe vett dúdolgatott,