Kismadaram árva kismadaram,
Mit keresel itt lent az avarban,
Vagy a városi nagy utcazajban,
Szállj csak szállj te oda a magasban.

Sokszor szállnék én is oda veled,
de én sajnos nem, csak te teheted,
én írásaimmal törekszem magasba,
hegyeknek csúcsára a havasba.

Érkezik a nyáj hazafelé,
birkapata kopog a kövön,
egy békés esti menetelés,
végig a falun, át a közön.

Bárány anyja hasát bökdösi,
éhes és finom tejre vágyik,
puli az ifjú kost üldözi,
mert néha csavargóvá válik.

A pásztor komótosan ballag,
tudja már semmi nem sietős,
mert a vezérkos kolomp hangja,
juhok számára a vezető.

Lassan már lajtos kocsival
hordják ki a leírt szavakat,
hisz vagyunk már oly sokan,
rímek mégsem fognak sokakat.

Madár börtönéből szabadult,
kalitba zárt vágyódó lelkem,
ahol gyorsan összekuszálódik,
csak kárba soha ne vesszen.

Villám hasít, az ég dörren,
tükröződik a víztükörben,
ott egy régi festményt láttam,
Monalisa tűnt fel a lányban.

Mosolya mint festmény mása,
ujj gyönyörnek ragyogása,
szépséges vagy, és oly csodás,
mint egy művészi alkotás.

,,A nevezetes névtelenség magatartása nem emberi. Nevezetes névtelenségben él a rigó éppen úgy, mint a tücsök, a bölcs, vagy a szent, a névtelen jótevő s a magányos művész.

Az úszás megment,
cápával ne találkozz,
így megmenekülsz.
      "
De messze a part,
megesik hogy kifáradsz,
kifog menteni.
    "
Most imádkozzál,
alélt tested a parton,
látod van Isten.
    "
Katétereznek,
közben mondod az imát,
lám gyógyult lettél    

Kicsit más mint a többi,
kicsit kilógsz a százból,
bár a másság oly csöppnyi,
kicsi tánc csak az árnytól.

Lelked szabad, máshol jár,
eléd tárult a végtelen,
ki tudja hol, merre száll,
míg játszol oly csendesen.

Gondolatod sose bánd,
már elnyelte a semmi,
lehet furcsa mire vágysz,
de te meg merted tenni.

Voltunk, vagyunk, leszünk, hisz erőnk a hit,
nemzetünk kinevelt, sok kiváló államférfit,
Pozsonynál csatát nyertünk, mit tanítanak,
harangot délben, győzelmünkért kondítanak.

Oldalán egy tarisznya lóg, fakó
bokáig ér kantáros nadrágja,
vállán kopott, lyukkal teli zakó,
rég kék volt fején lévő sapkája.

Nem zavarja, hogy mindenki nézi,
amiért ő szakállas, rongyosabb,
úgy látszik kívül szegény de érzi,
belül lehet ő sokkal gazdagabb.

Olykor talán a némaság mögött,
sok hangos szó követeli igazát,
de légüres a tér, nem terjed hang,
nem hallani a valóság hű szavát.

Jer elő rejtekhelyedről, te varázsló,
tudod, aki a beszélőt némává tetted,
volna pár keresetlen szavam hozzád,
de kedvem is, hogy leszámoljak veled.

Kórháznak nincs illata, szaga van,
viseljük bizonyos állapotunkban,
nem szabad más beteg állapotát nézni,
mert az a sajátodat betetézi.

Hagyatkozzál orvosokra, nővérekre,
imádkozz, és bízd magad az Istenre,
hidd az ima segíteni fog, mert hiszel,
imáidra Isten meglásd odafigyel.

Ha egyszer majd választhatok,
vagy sorsolás dönt róla,
de ha mégis kívánhatok,
legyek mezőben vadrózsa,
vagy puha avar erdőben,
ringatózó nád a vízben,
pitypang a fújó szellőben,
kerti virág minden színben.

Parki padon ért a hajnal,
agyam telli gondolattal,
emlékekbe bonyolódtam,
dús harmattal mosakodtam.

Majd napfénnyel törölköztem,
erdészlakba beköltöztem,
gombát szedtem estebédre,
szederbor volt öblítésre.

Nekem csak négy jutott,
neked meg háromszor annyi,
nekem a fény jutott,
te meg kaptál sötét odút.

Ugye nem vagy elégedett,
mégsem vagy elszegényedett,
mégis a másé fáj neked,
habár növekszik bevételed.

Harácsolás egyszer megáll,
ha öregest veled leszáll,
rádöbbensz sok hibás tettre,
hallgass már józan eszedre.

Segíts a fecskéknek..
Szonett

Ne legyél magadba forduló, tétlen,
ne roskadt le csüggedten kis padodra,
ne hordjál vizet áradó folyókba,
kapaszkodj bizton saját értékedben.

Terved ne szálljon el a fellegekben,
izzon hát parazsad fel-fellobbanva,
lombos fád a képzelet, görcsös ága
imbolyog lelkedben, akár egy szellem.

A múlt lassan elballagott, emléke homályba veszett, a tegnap sem választhatott, szedte lábát elsietett. A jövő éppen hogy látszott, szürkület volt messzeségben, mire a holnap sikoltott, múlt leszek, hol a reményem? A jelen némán mosolygott ne félj, eljön a te időd, leszel még jobban csalódott, mert holnap már nem lesz jövőd.