Szél tombol a hegyek között,
hajolnak a fenyvesek,
jeget dobál, havat hordja,
trombitái zengenek.

Ember bújik félelmében,
reszket, fázik mindene,
pedig nemrég még örömmel,
hódítani jött ide.

Sétálgatva indult reggel,
megmászni a nagy hegyet,
reménykedve, tele kedvvel,
hogy ő bármit megtehet.

Azt hitte, majd oly könnyedén,
emberként legyőzheti,
nem tudta, hogy az óriás
neki ezt nem engedi.

Most sziklák közé húzódott,
kucorogva, remegve,
egyedül van kis sátrában,
mint egy árva remete.

Megmutatta az erejét,
milyen úr a természet,
aki nem jön alázattal,
annak bizony ez végzet.