Január ötödikét, stampedlival kezded,
Ezért is nincs most okod védekezned,
Hisz születésed dátuma ez a nap,
Évek halmazában, csak egy kártyalap.

Festményeidet lassan, aranyárban méred,
Gyönyörűek a képek, nagy a tehetséged,
Minden festményed, élettel itatott,
Alkotóművész lettél, oly elhívatott.

Ládámat pakolom, indulok az útra,
nem séta a réten, nem is könnyű túra.
Raktam bele lázadást, vágyat, célokat,
búcsúzó ölelést, és fájó csókokat.

Nem feledem itthon türelmem és erőm,
továbbvisz akkor is, ha lyukas a cipőm.
Mindent elpakoltam, maradt a kitartás,
magamhoz ölelem, hisz kell a kispajtás.

Bosszantó, saját gondolataink más név 
alatt, csillogó arany utakat
bejárva, besározzák, titkolózásban.

Csak hasonlat vagy.
Már az elérhetetlen.
Lelkemben csillag,

nagy sötétben fény,
Mégis velem vagy mindig.
Mint csodás hellén.
 

Két szerelmes fiatalnak
arca csupa derű,
ábrándozó kiskamasznak
az élet egyszerű.

Játékos kedvvel sétálnak
szökőkúthoz érnek,
örülnek a csobogásnak
és a napsütésnek.

Labirintus van mögötte
szimmetria csodás
a kavicsszőnyeg közötte,
lesz itt barangolás..

Elvakít, mikor a téli Napba nézek,
mint bolygók ugrálnak fekete karikák,
vásznak nélkül több száz megfestetlen képet
tapintok, nyíljon rajtuk boldogabb világ.

Nem látom, csak érzem az éltető napfényt,
mely e világra hozott, s majdan elragad,
elébe állok sorsom vállalva önként,
tépjetek, szaggassatok foton-madarak. 

Kis fadoboz a sarokban,
senkinek nem kellett már,
benne rozsdás, öreg óra,
régóta, hogy nem is jár.

Volt idő, hogy sokat nézték,
mutatója mozduljon,
teljen a perc,vagy az óra,
hamar, gyorsan induljon!

Apró kulcsot rejt a doboz,
vajon ez mit zárhatott?
fontos dolgot őrizhetett,
vagy egy kupac lim-lomot?

Kósza hangot hozott a szél,
egy régi emlékről mesél,
egy régi emlék egy dalban,
mit visszaidéz egy dallam.

Bársonyos volt az éjszaka,
elvarázsolt hangulata,
újra élem azt a napot,
azt a csodás pillanatot.

A parton tábortűz égett,
ott ismertelek meg téged,
pengettél egy halk dallamot,
kérted tőlem a holnapot.

Összebújik perc és óra,
zengjen hát az örömóda,
koccanj, pohár, pezsegj, pezsgő,
betoppant az új esztendő.

Egyél, igyál, ropd a táncod,
öleld magadhoz a párod!
S hajnaltájt, ha édes mámor
fátylát teríti rád, álmodd

Már oly sok élet elszállt
Minden virág szirma leesett
Esőként hullottak a falevelek
Orkán szabdalta a rügyeket

Adjon a sors újra valós perceket
Minden napnak értelmes terveket
Megélhető, tartalmas éveket
Egészséggel teli életet.

Nagy buli volt a Szilveszter,
Nagykörúton a sok ember.
Az úttesten sétálgatott,
Tömegesen szórakozott.

Együtt volt a sok jó barát,
Vagy éppen egy egész család.
Fiatal apa nyakában,
Ült büszkén a kisleánya.

Egyik kezében trombita,
Fújta-fújta amíg birta.
Nagyobb fiú és az anya,
Fejükön a bohóc sapka.

Ahogyan mindennapos,
táplálék a kenyerünk,
úgy legyen mindennapos
önzetlen szeretetünk.
Legyünk a magvetője,
a szeretet érzésnek,
legyen a  tápláléka
minden magyar embernek.
Egyik magból keljen ki
sírig tartó házasság,
másikból meg keljen ki
virágzó gyermekáldás.
Mellékhajtása legyen
egy igazi jó barát,