Egyszer megírom utolsó versemet,
bezárom könyvemet és a lelkemet,
többé már nem mondom el senkinek,
szám néma lesz és jéghideg.

Leteszem tollam, vagy messze hajítom,
mit akartam, rajta van hófehér papíron,
kiírtam magamból minden rímemet,
bánatot, örömet, szörnyet és rémeket.

Addigra öreg leszek és felejtek,
de mindent verseimbe elrejtek,
ha néha-néha emlékezni akarok,
majd előveszem és csak lapozok.