Néha úgy szólsz, hogy
szívemben táncot járnak
a szógyermekek

Néha úgy szólsz, hogy
sorba kell állítanom
katonáimat

Néha úgy szólsz, hogy
bársony takaró öleli
megtört vállamat

Néha úgy szólsz, hogy
szavaidból csillagpor
hullik ölembe

Néha úgy szólsz, hogy
hazug róka szalad el
a kerted alatt

Néha úgy szólsz, hogy
vihart kavarsz, nagy széllel,
inkább rád hagyom

Néha úgy szólsz, hogy
a tudós szól belőled
bölcsen hallgatok

Néha úgy szólsz, hogy
megszeretem a rácsokat
ideiglenesek

Néha úgy szólsz, hogy
bár csöppet sincs igazad,
győz a hangerő

Néha úgy szólsz, hogy
a koccanó szavakból
falak épülnek

Néha úgy szólsz, hogy
fogócskát játszik bennem
könny és kacagás

Néha úgy szólsz, hogy
meséidtől álompor
csüccsen szememre

Néha úgy szólsz, hogy
szívembe rózsák nyílnak,
ne tépd le őket

Néha úgy szólsz, hogy
vágyak indulnak útra
bizsereg a szó

Néha úgy szólsz, hogy
surranó hűs patakként
oltod szomjamat

Néha úgy szólsz, hogy
csatát vívsz szavak szintjén
megadod magad

Néha úgy szólsz, hogy
lángolva ég belső harcod
én imádkozom

Néha úgy szólsz, hogy
megbújok barlangodban
a vihar elől

Néha úgy szólsz, hogy
a mezei virágok
megcirógatnak

Néha úgy szólsz, hogy
szívemben  szerelemnek
oltárt építesz

Néha úgy szólsz, hogy
kincsekkel halmozod el
szegény szívemet

Néha úgy szólsz, hogy
pezsgőfürdőbe lépek
engedem ölelj

Néha úgy szólsz, hogy
selyem-bársonyba bújva
hozzád simulok

Néha úgy szólsz, hogy
behúzom baldachinom
csipkefüggönyét

És néha úgy szólsz,
hogy párhuzamos útra lépnek
összefüggések …

2022. június 28..