Ha egy barát elköltözik,
sárgulnak a falevelek,
langyos eső megsiratja,
búsan fújnak őszi szelek.
Te szívesen marasztalnád,
de kevesek már a szavak,
nem tarthatod vissza többé,
hiába, mert úgysem marad.
Útra kel a madarakkal,
bár szomorú ez a lélek,
de várja őt, azt reméli,
egy boldogabb, és szebb élet.
Több volt nekem, mint egy testvér,
talán magam láttam benne,
hiányozni fog a szava,
kedves hangja és jó lelke.
Remélem, hogy jobb lesz sorsa,
megbecsüli majd az élet,
hiszen a jó emberekre
várnak csodás, boldog évek.
Meglátogat, én is megyek,
megmarad a barátságunk,
de most oly rossz, fáj a szívnek,
bánatos a búcsúzásunk.