Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Cikkek

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Vad nyugati szél

Rovatok: 
Vers

Jaj szél, te vad, nyugati szél!
Miért fújsz, oly kegyetlen lettél?
Már gyermekkoromban fújtad harsonád.
Elűztél fővárosba, majd tovább!
Délre, napfény városának, mondták.
Mégis végig nyargaltad sugárútját,
Tépáztad a fák koronáját.
Gyökerestül dőltek, levél sem maradt, fájt,
Sorsom üldözője lettél!
El-, majd haza fújtál, úgy kergettél.

Kovácsné Lívia

Legyél Te

Rovatok: 
Vers

Legyél te kis virág, 
ki nekem adja illatát.
Legyél napsugár,
ki simogatja arcom bársonyát.
Legyél te a tavaszi szél,
mely dalával felvidít.
Legyél friss patak,
mely a szomjamat oltja.
Legyél üde zöld fű,
melybe leheveredni oly üdítő.
Legyél az égen fodrozódó 
tejszínhabos bárányfelhő,

Kovácsné Lívia

A fa lelke a pillangó

Rovatok: 
Vers

Minden fának érzékeny lelke van,
ezért szeressük hát az összes fát.
Fába zárva él egy barna lárva,
bebábozódva a sorsát várja.

Jő a tavasz áldott napsütéssel,
rügyek fakadnak a fák ágain.
"Lelkemről álmodsz olykor?
- Azt hiszed."
Belőled újra életre kelek.

Ritmike
Ritmike képe

Álmomban

Rovatok: 
Vers
Az álmomban már láttalak,
és minden éjjel vártalak,
a rejtelmes erdő mélyén,
lassú patak partja szélén.
 
Hol néma és mozdulatlan,
nyugalmat ontó ártatlan,
szelíd, szeretek itt lenni,
itt nem rohan el úgy senki.
 
Van idő kedves mosolyra,
egy nyugtató pillantásra,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Válasz egy vádra

Rovatok: 
Vers
("Szélsőséges!")
 
Engem szüleim úgy tanítottak
Válaszoljak, ha valamivel vádolnak
Ma van „Magyar Kultúra Napja”
Ezen a napon válaszom megadva:
 
Láttam a kórusok szívből énekeltek
A magyar táncot hetykén járták a legények
Pörgött a sok szoknya, díszes a színe
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Oly korban élünk

Rovatok: 
Vers
Oly korban élünk,
hol a törtető lelket zabál.
Fényesek a páva tollai,
lopott szóval kiabál.
Oly korban élünk,
hol divat a fény, pompa.
A nyomor, a pusztító halál
két lábon jár.
Nyugdíjas aprópénzt számol,
dolgos éveit feledve gyászol.
Oly korban élünk,
Cirka
Cirka képe

Január

Rovatok: 
Vers

Havat hozott a január
régen,
nem ragyogtak csillagok az
égen,
hófelhőket csodáltunk
nappal,
küzdöttünk reggelente a
faggyal.
Szánkó várta a szabad
délutánt,
kint láttuk az első
holdsugárt,
piros arcok és fagyott
kezek,
boldog volt ott minden
gyerek.
Most örültünk a pár centis
hónak,

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

ÜZENET / szonett /

Rovatok: 
Vers

Félhomályban ülök fény-árnyék között,
Fekete-fehér színek árnyékában,
Mikor egy fény villan a vállam fölött,
Érzem, hogy belőle melegség árad.

Épp mikor az unokámra gondoltam,
Drága kincsem, oly távol vagy már tőlem,
Lelkeddel gondolatom viszonoztad,
És a lelked érintése így ölel.

Kovácsné Lívia

A legszebb nyelv

Rovatok: 
Vers

Betűk halmaza a hófehér papíron,
nyelvünk értékét viszi tovább e lapon.
A magyar nyelv a legszebb a világon,
szókincse színes, csodálatos.
Elődeinkre büszkék vagyunk,
anyanyelvünk a mindenünk.
Sokat változott az évtizedek alatt, 
de szépsége mindig megmaradt.
Bárhol élsz a nagyvilágban, 
ha magyar szó hangzik el,

Kovácsné Lívia

Hajnal

Rovatok: 
Vers

Pirkad az ég alja,
hajnal hasad vörös lánggal,
szél fúj a határban.
Megkondult a templomunk harangja,
benne van életünk oly sok fájdalma.
Ébred a hajnal, eloson az éj,
magával viszi a csillagos fekete köpenyét.
A fák ágai között dereng a fény,
új nap jő, s  vele új remény.
Vasárnap reggelén kicsit lustán 

Cirka
Cirka képe

Föld és élet

Rovatok: 
Vers

Az univerzum csillagkapuja,
a napsugár hintette fényével,
az első szívdobbanás tanúja,
ajtaja kezdetének, végének.

Viharok formálják, egyengetik,
születése ódáját bömbölik,
vizét hurrikánok kevergetik,
vulkánok forró magját köpködik.

Kovácsné Lívia

Nélküled

Rovatok: 
Vers

Nélküled üres a lelkem.
Nélküled nehéz a szívem, hiányzol nekem.
Nélküled másképp szól a hegedű.
Nélküled megszakad a lemezen a tű.
Nélküled oly borús a világ.
Nélküled nem nyílik nekem virág.
Nélküled beborul az ég is felettem.
Nélküled egyedül vagyok, s hull a könnyem.
Ha  látlak, minden sokkal könnyebb.

Cirka
Cirka képe

Illúzió

Rovatok: 
Vers

Álom és valóság keveredik,
sejtelmes árnyékként a látomás,
messze száll, majd újra közeledik,
az illúzió tépett fátyolán.

Bús hangok kergetőznek bársonyán,
képek rejtik el a valóságot,
az elme zavarodott mámorán,
csak keresgéled a bizonyságot.

Ritmike
Ritmike képe

A nőt

Rovatok: 
Vers
Jöttem, hogy láss,
láss meg engem!
Értsd, hogy ez más,
ó higgy bennem!
 
Láss, mint embert,
embert s a nőt!
Víg édenkert,
teremts jövőt!
 
Kell, hogy szeress,
szeress, engem!
Szívem éhes,
tápláld lelkem!
 
S míg szabadon,
Kovácsné Lívia

Felfoghatatlan gondolatok

Rovatok: 
Vers

Felfoghatatlan gondolatok kavarognak bennem.
Hiánycikk lett manapság a szeretet.
Szeretetre éhező emberek hada sétál utcáról utcára.
Elsétálunk egymás mellett, szeretet nélkül élik életüket.
Megfásult világunk sarjhajtásai, ami termést soha nem hoz.
Mivé lesz így a világunk,
útjuk céltalan, s nincs soha égbe szálló imájuk.

Kovácsné Lívia

Te meg Én

Rovatok: 
Vers

Szállj velem,
ha két karom átölel.
Szállj velem,
ha itt az éj.
Száll velem, a szerelem rózsája
téged hív.
Szállj velem,
ha szeretsz még.
Szállj velem,
a boldogság itt ér.
Szállj velem,
hogy eggyé váljunk kedvesem,
Te meg Én.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

BOLDOG ÚJÉVET!

Rovatok: 
Vers

Az óév már elfáradt,
az idő messze vitte,
az angyalok dunyhája
fel is melegítette.
Az újév gyors léptekkel,
amikor megérkezik,
már fenn a kék egekben
fényjátékok övezik.
A pezsgős dugó durran,
gyöngybuborék a nedű,
szerpentinek ránk hullnak
és mámorosak lettünk.
"Tiszta szívből kívánom",
legyen boldog az évünk,

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

ÓÉV BÚCSÚZTATÓ

Rovatok: 
Vers

"Ballag már az esztendő"
hátán hordott sok terhet,
soha sem volt egyenlő,
hol több, hol kevesebb lett.
Félre most a gondokkal,,
hagyjuk messze mögöttünk.
étellel, italokkal
óévtől elköszönünk.
Dalolja a strófáját,
a hangját rezegteti,
hegedű száraz fáján
a húrokat pengeti.
Az asztal megterítve,
ünnepi a vacsora,

Mezei István
Mezei István képe

Csak a szemed nézem

Rovatok: 
Vers

Csak a szemed nézem
Szonett Kati lányomhoz

Nem kell, hogy szóljál, maradjál hallgatag,
gének örök kapcsán összeköt a vér,
olykor beszűkül, majd kitágul a tér,
leporlik rólunk a körkörös harag.

Vibráló sejtedben én vagyok a mag,
a mozdulat, gesztus magáért beszél,
hiába szaggatja telünkben a szél,
a szeretet bársony kettőnkön marad.

Toldi Ibolya

Kitörés

Rovatok: 
Vers

Mindennap ugyanaz szól a rádióban...
Feltörő gyomorsav szorítja mellkasod...
A stressz ma is beüt, mint a svájci óra,
Meglepni nem tud már, úgy megszoktad; hagyod.

Hagyod, hogy hadd vigyen idő szürke árja,
De odabent valami folyton felzokog,
Életért kiált a képzelet világa,
De túlüvölti hangját a megszokott robot.

Oldalak