Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Cikkek

Kovácsné Lívia

Decemberi mese

Rovatok: 
Vers

Kerek erdő közepében,
annak is a sűrűjében.
"Az élet egyre mélyebb erdejében"
ott lakik egy kicsinyke házban
egy vénséges vén öreganyó.

Megjárta már ő a hadak útját,
élete fonala fogytán van már.
Hű társa, az öreg Bodri kutya,
ki őt bizony  el nem hagyja soha,
a gazdájának megfogadta.

János
János képe

Gizus és Lajos

Rovatok: 
Humor

GIZUS ÉS LAJOS 10.

Kovácsné Lívia

Hull a hó

Rovatok: 
Vers

Dér lepte fák, jégvirágos ablakok,
a tél a széllel egy viharos táncot rop
már a havas tájon.
Reccsen a gyenge faág,
a jégcsapot nem bírja már,
letörik szegény, s huppanva földet ér,
a hótakaró biztos védelmet ígér.
Havas a táj, csúszik a szán,
a jégvirág az ablakokat beszőtte már.
Mind más és más, csodálatos látomás.

Kovácsné Lívia

Még kell

Rovatok: 
Vers

Még kell hinni,
hogy minden  újra szép és jó lesz,
béke lesz és nyugalom
nem háború és borzalom.
Még kell, hogy reménykedjünk,
mert remény nélkül elveszünk.
Még kell érezni szívünkben a szeretetet,
mert szeretet nélkül élni nem lehet.
Még kell bízni, hogy a megváltó eljön,
itt lesz, hogy végre helyére áll a világrend.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Lehullott az első hó

Rovatok: 
Vers
(Vágyunk a fehér Karácsonyra)
 
Leszállt az éj, tele holdvilág udvarával,
Feltámadt a nyugati szél,
Csendes altatót dalolva
Meglepetést hoz holnap reggelén
 
S korai csendben kitárom ablakom.
Fehér táj köszönt rám e hajnalon.
Kovácsné Lívia

Lassan elmúlik

Rovatok: 
Vers

A platánfák utolsó levelei is lassan földet érnek,
és az őszi eső után a vizes avar furcsa cuppogása jelzi
az ősz elmúlt napjait.
Az élénkítő szél fagyos leheletén érezni,
nemsokára megérkezik a tél.

Kovácsné Lívia

Téli szél

Rovatok: 
Vers

Levetette lombruháját már az őszi erdő.
Süvít a hideg téli szél, a didergő.
Fázósan bújnak össze a fák,
vacog a hideg télben a táj.

Hajnalra köd száll a völgyekre, 
betakarva mindent,
mint dunyhával édesanyám minket.
Megjött a december faggyal, hideg széllel,
de a java még hátravan, ez csak a kezdet.

Kovácsné Lívia

Miért

Rovatok: 
Vers

Annyi kérdés zsong most a fejemben,
kint ködös tél,
a szél a fákon zenél egy vad rockzenét,
hó helyett eső áztatja 
a sok lehullott falevélkét.

Kovácsné Lívia

Szállnak az évek

Rovatok: 
Vers

Míg égnek a vágyak és lüktet a szív,
az ész remél és tetemre hív.
Még vívódsz magadban,
tán lesz erőd kitörölni a múltat,
ha a jövő jön, s utat mutat.

Hull a könny és reszket a lélek,
az élettől még mit remélek.
Már csak csend kellene,
béke és nyugalom,
megfáradt testemnek biztos oltalom.

Ritmike
Ritmike képe

Fa a tűzben

Rovatok: 
Vers
Ropog a fa, hangja hallik,
öreg ajtó halkan nyílik,
az akác egymásra borul,
egy utolsó csókért koldul.
 
Nem az utolsó, még bízik!
De már a látvány is izzik,
melegség árad s járja át,
a kicsinyke szürke szobát.
 
Már is oly hevesen lobog,
mint balerina úgy mozog,
Kovácsné Lívia

A csend hangja

Rovatok: 
Vers

Hajnalodik,
az eső monoton ütemes kopogását
hallani a szürkületi csendben.

Még alszik a város,
s a hajnali csend 
ránktelepedő ködfátyolán át
a kockaköveken megcsillanó
esőcseppek tánca ad ütemes dallamot.

Az eső megállíthatatlanul esik,
nyirkossá téve a város rejtett zugait,
hova a napfény sem jut el soha.

Kovácsné Lívia

Advent harmadik vasárnapja

Rovatok: 
Vers

Advent harmadik vasárnapján
örvendezzünk emberek.
Eljött közénk,
megszületett a kisded.

Advent harmadik vasárnapján
Mária is boldog,
gyermekét az ölében tartja
és a széltől is óvja.

Advent harmadik vasárnapján
eljött hozzánk a megváltó,
s szívünket a boldogság járja át.
Advent harmadik vasárnapján

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Összeszorult szívvel

Rovatok: 
Vers

Összeszorult szívvel 
Beszűkül a lélek
Nem veszed észre 
A sok jót és szépet.

Vidáman és lazán 
Felengedve élhetsz
Azonban sosem leled meg
A messzeséget.

Kell lenni célnak
Küzdelmek után sikernek
Örök kudarcokkal
Elvesznek az értékes évek.

Kovácsné Lívia

Csigaház

Rovatok: 
Vers

Oly sokszor vártam,
hogy megcsörrenjen a telefon,
s egy ismerős hang beleszóljon.
Nem kívántam nagy dolgot,
csak annyit, kérje bocsánatom.
Nem tette meg, hiába vártam,
sebzett szívemmel az égbe szálltam.
Majd itt a földön csigaházam
gyorsan magamra zártam.
Nem engedek be többé senkit soha,
hisz az élet oly sokszor mostoha.

Kovácsné Lívia

Késő ősz

Rovatok: 
Vers

Kint fúj a viharos szél,
tépi a fákról a megsárgult leveleket,
bentről a meleg szobából nézem 
a lassan szitáló esőcseppeket.
Késő ősz van, így november 
vége felé haladva,
még egy hét és itt van 
Advent első vasárnapja.
Szalad az idő,
nemrég még szedtük a szőlőt,
az almát, a szilvát,
s a sok finomság most 

Lénárd József
Lénárd József képe

A kínálat csöndje

Rovatok: 
Irodalom

 

A mozdulatlanságban keresem a mozdulást. Most üres a fonott kosár. Benne volt a jó akarás, a sok bukta, gyümölcs, s a sok gyermekkéz, mely sokszor belenyúlt. Mindig, valamivel adakozott. Ma, a kínálat csöndje simogatja.

Kovácsné Lívia

Álmatlanul

Rovatok: 
Vers

Itt az éjszaka, s én
álmatlanul forgolódok az ágyamban,
hiába számolom a báránykákat.
Kint ezer csillag fénye világít,
s az öreg hold is rám kacsint.
A bárányok, négy vagy tizenhat,
elvétettem a számolásukat.
Nyitom az ajtót és csendre intem őket,
ne annyira bégessenek,
mert sosem alszom így el.
Számolom újra a bárányokat,

Kovácsné Lívia

Karácsony

Rovatok: 
Vers

Kis karácsony, nagy karácsony,
csengő csilingel fenyőágon.
Kedves hangja messzire száll,
fenyőfák alatt ajándék vár.
Szépen becsomagolva
sorakoznak sorba
és ha csilingel a kicsi csengő,
életre kél a meseerdő.
Gazdára talál sok ajándék,
van itt minden, sok-sok játék.
Szemük csillog az örömtől,

Szepi02
Szepi02 képe

Pilleballada...

Rovatok: 
Vers

Bódító nyárban lebegtem,
repkedtem fenn önfeledten.
Szellők szárnyán lovagoltam,
virágokra ráhajoltam.
Nektárjuktól részegen,
udvaroltam félszegen.
Pillelánynak szelet csaptam,
én kosarat sose kaptam.

Kovácsné Lívia

Se nekem, se neked

Rovatok: 
Vers

Se nekem, se neked.
Az élet így nem könnyű velem.
Se közel, se távol.
Lehetünk bárhol.
Se élet, se halál.
Ki tudja, mi vár ránk.
Se férfi, se nő.
Eggyé tett a teremtő.
Se öröm, se bánat.
Mind a kettő fájhat.
Se könny, se düh.
Nem vagyunk boldogok tőlük.
Se szenvedés, se fájdalom.
Életünk nem sétagalopp.

Oldalak