(Brucsek Józsefné, Jutka,Juci)

Ülök a szobámban a novemberi esti sötétségben,
átölel a fagyos félhomály a fájdalommal teli csendben,
hullik a könnyem, nem fojtom el, engedem!
Szívemben lelassult a vér áramlása,
már nem vagyok saját magam képmása,
messze száll a gondolatom,
elment megint egy jó barátom!
Csodálatos, jólelkű, kedves, mindig segítőkész kolléga volt,
sőt, ennél sokkal több,
igaz barátság volt a mienk!
Oly sok évig dolgoztunk együtt,
a munka mellett sokat nevettünk,
sokszor a családdal is összejöttünk,
közös programokat szerveztünk!
Átéltünk oly sok változást,
de a barátságunk mindvégig megmaradt,
minden próbát kiállt!
Most elköltözött e földi világból,
s mi, akik itt maradtunk,
emlékezzünk a vele töltött szépségekre,
a fiatalságunkra, a nyugdíjas évekre!
Nehéz a szívem,
soha nem foglak feledni, drága Jutka, téged!
Emléked soha nem feledem,
rád mindig szeretettel emlékezem!
Nyugodjon békében drága lelked!

2024. november 5.

TM