Van-e nagyobb öröm,
ha együtt a család?
Anya, apa, nagyszülők, unokák.
Mosoly és szeretet átölel.
Fogjuk egymás kezét, s nem engedjük el.

Nagy csend után boldog voltam,
Szeged városába utazhattam.
Várt rám ott fiam, két drága unokám,
Viktória és Grétike örvendezve, átölelve.

Drága Mama, megjöttél!
Ugye, boldog vagy, velünk örvendezzél.
Örülünk mi neked, boldog a szívünk,
Együtt énekelünk, együtt játszunk.

Fényesen köszöntött a hajnal,
Boldogságát mutatta, ablakon betekintve.
Örömmel ugatott a kutya,
Boldog táncát lejtve.

Ó, de örültem ennek a nagy szeretetnek.
Érezni, hogy fiam és családja örülnek.
Másként ragyogott a nap, melegét ontva,
Másképp nyílt a virág, mosolygott szirma.

Játsszunk mamánk, úgy mint régen,
Kacagták az unokák, szaladtak serényen.
„Szántok, vetek” játékot játsszunk,
Tudod, ez a mi boldog kívánságunk.

S játszottunk, az örömtől kacagtunk.
Szállt velünk az idő, s boldog ének.
S ők kitaláltak valami finom étket,
Én tovább fogtam lábukat, mint ekéket.

Nem lehet feledni e boldog napokat!
Még a nap is velünk örült.
Ablakon át küldte a meleg sugarakat.
S eljött az est, lehunyta az ég a szemét,
de lelkünk tovább őrzi a megélt napok örömét…

Nagyon várjuk, hogy ismét találkozzunk.
Együtt énekeljük boldog dalunk.
Mert a szeretetet s az örömet
Nem, soha nem lehet feledni.

Mosonmagyaróvár, 2024. november 6.

TM