Szonett 101

Az égtájak szeszélye hányszor becsapott,
Bár Isten szándékú volt mindig a szívem,
De a szememre deszkázták a vakablakot,
A nyekergő kordélyt is hintónak hittem.

Versmorzsa

Akár törzsét a
kéreg, télbe fagyva is
ölellek Téged.

Ezt a versemet Zoli barátomnak ajánlom hálából, szeretetből

Ezt a versemet Mezei Pista barátomnak írtam, ajánlom, szeretettel...

Betlehemben, ahol született az Úr,
nem engedték be a házakba,
pedig kopogtatott. A hideg istállóban
ahol megszületett, állatok vették körül.

...pátosszal írnék...

Röpke rímek

...mostanában...

Átlépve poshadt pocsolyák,
Félre rúgok nyálkás rögöt,
Fogadom sorsom angyalát,
Menekülnek az ördögök.

...Uram add...

Túl a somogyi végeken,
hol kezdődik a végtelen,
csak kevés emberség terem,
és barátból lesz idegen,
de reménnyel telik lelkem,
mert áll Vörsön a Betlehem,
lassan készült, nem hirtelen.

...s a tintanyalós itatós...

Hajdan térdig gázoltam a csókban,
Büszke sörényem a szél zilálta,
Nagy vakmerően ide jutottam,
De érzem, nem volt mindez hiába.

Kerested az utat, mely tova mutat.
Kerested a fényt, mely betölti a tért.

Kéklik rajtam a bér-nyugdíjaláfutás,
már a sárga csekkekből gyűjteményen van,
tegnaptól ellenségem lett szegény postás,
azzal fenyeget, hogy ő a halhatatlan.

Egyszer a nap, mikor elköszönt az égtől,
sötétebbre vált az, a világoskéktől.
Fáradtan kutatva, azt a pontot nézte,
hol eljönni szokott, éj első vendége.