Haragszom is rá nagyon,
mondom neki, és szemére vetem
bűne borzalmát, s hogy alkalom
volt csak?--ezt meg nem érthetem.

Korcsot ellett, fele ez, fele az,
sarokba szorulva védi kölykeit--
Istenem, bár ne lenne igaz,
de hiába siratom el itt

az utódok elveszett vonásait
a vér tisztaságát, és azt, hogy magyar.
Úgy látszik ösztöne erősebbnek tűnik
annál, amit az ember tudata akar.

Így hát megbocsájtok neki,
talán egyedüli eset-- mondja bánatom,
azért mégis magyar vizsla, és kölykeit
szoptatás közben megsimogatom...