Volt egyszer egy gyönyörű,
Fehér bőrű kisleány.
Szőke fürtjein táncolt
A szikrázó napsugár.
Szeretet a szívében
Talán még sohasem volt,
Mindenkit gyűlölt, kinek
Teste ép s hibátlan volt.
Mindenkit eltaszított,
Ki közeledett felé,
Csak egyvalakit sosem,
Ki segítség volt mellé,
Szíve kedvesét.

Gyűlölte magát, pedig
Arcát sosem látta még,
Tükröt a karcsú keze
Eddig még sohasem ért,
Nem látta még a napot,
A hegyeket és a fényt,
Nem táplálhatta benne
Semmi sem már a reményt.
Szemei sötétségben,
Fény nélküli kékségben
Merültek el a mélyben,
S csak ujjai érezték
Szíve kedvesét.

Szavai simogatón
Hatottak barátjára:
Ha láthatnám az eget,
Lennék a feleséged,
Hozzád mennék örömmel,
Szeretnélek szívemmel,
Csak láthatnám a napot,
Láthatnám a világot,
Láthatnám mosolyodat
És két erős karodat,
És élvezhetném a fényt,
A beteljesült reményt,
Szívem kedvesét.

S imája egy szép napon
Meghallgatásra talált,
S hogy ne éljen ő vakon,
Kapott ajándék-szempárt.
S midőn szeméről a géz
Műtét után lekerül,
S hitetlenül égre néz,
A fénybe belemerül,
Csodálja a világot,
A millió virágot
És a színkavalkádot,
A csodás tarkaságot
S szíve kedvesét.

S szólt az ifjú, gyengéden
Kézben tartva a virágot,
Hozzám jössz feleségül
Most, hogy látod a világot?
A lány a fiúra nézett,
Mosolya sűrű köddé vált,
S az, amit addig érzett,
Mély homályba veszett már,
Nézte a fiú arcát,
Majd döbbenten hallgatott,
Érezte szívfájdalmát,
Hiszen a fiú... vak volt.
Látta kedvesét.

Lehunyt szemhéját látva
A gondolat sokkolta,
Jövőt így leélni? Hát
Visszautasította.
A fiú csendben könnyét
Hullatta, majd levelét
A leánynak megírta.
Vigyázz Kedves, vigyázz jól
Új kincsedre, a szemedre,
Mert mielőtt megkaptad,
Én néztem vele nevetve.
Én néztelek epedve,
Mint szívem kedvesét.

Valahogy így működik az emberi agy,
Ha megváltozik a helyzetünk.
És csak kevesen emlékeznek arra,
Milyen is volt az életük,
S ki volt az, ki a bajban és a gondban
Önzetlenül ott állt mellettük...

2015. február 19.