Fájdalmad, mint tenger hömpölyög,
agyad fejedben csak lassan pörög,
szemedből a könny egyre csak pereg,
lelked, bánatod sarában hempereg.

A szomorúság beton fáradt szíveden,
nyomorúság követ végig léteden.
Villám csap imára kulcsolt kezedbe,
messzire elkerül Téged a szerencse.

Emeld fejed, tekints az égre fel.
Hívod az Istent, bár Ő nem felel.
Nézz szét a réten millió virág,
Tiéd is e csodálatos világ...