Meghalt... Ki siratta akkoriban, nem tudom
De ádáz gyilkosok állták körül a sírját
Vérrel és könnyel áztatott dokumentumon  
Döntötték el a kegyetlen megcsonkítását

Kitépték szívét, a történelmi szép Erdélyt
Elszakították tőle a hűs tengerpartját
Megkötve kezét, ki megoldaná a rejtélyt
s ódzkodott hüvelybe dugni jelképes kardját

Három és fél millió hontalanná sínylett
Kisemmizett magyar kezdte meg nagy kalandját
Szemük már csak sűrű, sós könnyeiktől fénylett

Évezredek keservétől megtörve rémlett,
Ez a hattyúdala, hallatja bús visszhangját...
De így is a mienk, bár néma és csonka lett.

2015. június 4.