Megtörtént? Igen, ez valóban megesett,
Mert csodák még most is léteznek.
Nem messze, csak hétezer kilométerre
Élt egy kisleány, Tess a neve.

Egy nyári délután felment szobájába,
Hatalmas tervét fontolgatja,
Amit eldöntött még egy régi álmába`,
Most biztosan megvalósítja.

Szekrénykéje hűs mélyéből elővette
Féltett kincsét, egy kis üveget,
Melyből jobb időkben még a lekvárt ette,
S most itt gyűjtötte a centeket.

Kiöntötte az érméket a padlóra,
S izgatottan számolni kezdte,
Tíz, meg ötven és száz, igen, most valóra
Váltom álmom, s a pénzt csörgette.

Gondosan visszatöltötte az üvegbe
Az összegyűjtött kis vagyonát,
S dúdolva elindult abban reménykedve,
Beteljesíti szíve vágyát.

Csak hat háztömbnyi izgatott várakozás,
Csak ennyi kell még, csak nyugalom,
Mindenért, mindenért, ami vágyakozás
Volt, meglesz érte a jutalom.

Megérkezett. Itt a nagy Vörös Indián,
Ahogy a patikus nevezte,
És az ajtón át belépve Tess, a kislány,
Rögtön a patikust kereste.

Várt türelmesen, egyre várt, de hiába,
A patikus csak beszélgetett.
S míg a padlót csoszogtatta kicsiny lába,
Közben torkot köszörülgetett.

De figyelmet rá a patikus nem szentelt,
Minek is kéne, csak egy gyerek.
S miután vagy öt perc várakozás eltelt,
Megkocogtatta az üveget.

És te mit szeretnél? - kérdezte mérgesen
S leereszkedőn a patikus,
Nem látod, gyerek, a bátyám személyesen
Van itt - szólt az unszimpatikus.

Én pedig az öcsémről szeretnék neked,
Ha lehet, egy kicsit beszélni,
Mert nagyon beteg szegény, kössünk üzletet,
Csodát szeretnék neki venni.

Tessék? - fordult hozzá a patikus s dohog,
Mit nem hordasz itt nekem össze?
A neve Andrew, s valami csúnya dolog
Nő a kistestvérem fejében.

Azt mondta az édesapám, tegnap éppen,
Hogy csak a csoda mentheti meg.
Ezért jöttem hozzád, hogy kérjelek szépen,
És a csodát nálad vegyem meg.

Van pénzem, nézd csak, lásd, meg tudom fizetni,
De ha nem elég, akkor szóljál,
Mert szeretném már látni Andrew-t nevetni...
Mibe kerül, kérlek, csak mondd már.

Kislányom, mi csodákat itt nem árulunk,
Nem tudok segíteni neked.
S csodákat az élettől mi már nem várunk,
Menj csak utadra, Isten veled!

S megszólalt a másik férfi, célzatosan,
Mennyi pénzed van, kis Csillagom?
Egy dollár és tizenegy cent, pontosan,
Nézd, itt van, a kezemben tartom.

Nahát, hogy milyen csodálatos véletlen,
Mosolygott kedvesen a férfi.
Pontosan annyi, ugye, ha jól értettem,
Mi a csoda árát eléri.

Egyik kezében a pénz, másikban kis kéz,
Szemében huncutul fény csillant,
Vezess engem hozzátok, lássam kisöcséd,
A csoda, talán, ideillant.

A jól öltözött férfi, Dr. Carlton Amstrong volt,
Egy híres idegsebész orvos,
Ki testvérénél épp látogatóban volt,
Mosolygott és sosem volt morcos.

Megvizsgálta a kisfiút s eldöntötte,
A műtétet maga végzi el.
És mindezért nem kért ő semmit cserébe,
Köszönöm, beérte ennyivel.

Boldog volt mindenki, Tess, Anya és Apa,
Mert Andrew újra egészséges,
Hálálkodik a család apraja-nagyja,
Hisz tudják, mennyire költséges!

Ez a műtét egy igazi, nagy csoda volt,
Rebegte Anya meghatottan,
Apa is még kicsit félve s suttogva szólt,
Mennyi? Talán jobb, hogy nem tudtam.

Csak Tess mosolygott. Pontosan tudta,
Hogy mennyibe került ez a csoda:
Egy dollárba és tizenegy centbe,
És egy gyermek töretlen hitébe.