Egy híres ideggyógyász rendelőjében
Megjelent egyszer egy jól öltözött férfi,
Látszólag jól érzi magát a bőrében,
De tudja, bánatát senki meg nem érti.
Az orvos azonban rögtön észrevette,
A férfi látszólagos nyugalma hamis,
Belül mélyen gyökerező levertsége
És szomorúsága sugárzott ugyanis.

A specialista nagy gonddal vizsgálta,
S a beszélgetést egyszerűen így zárta:
Miért nem megy el ma, Uram, a Cirkuszba?
Híres a stábja, a világot bejárta.
Meglátja, majd egyből a kedve felderül,
Ha a híres bohóc bűvkörébe kerül.
Mondják, a fél világot megnevettette,
Bánatát sok embernek elfeledtette.

Felzokog az ember, szinte a szív sajog:
Nem tehetem, mert az a bohóc én vagyok.