Tavasz van,tavasz van !
Turbékolja a gerle
Párját hívogatja
Gyere kedves-gyere

Három éves voltam, ő talán hetven,
és együtt sétáltunk a réteken át,
kis kezem melengette a kezében,
megmutatta milyen is a világ.

Vangelis „Tűzszekerek” zenéjére

Az ébredő nap is nézett csodálkozva,
miként, e csapatot, lent, megpillantotta.
Feszülő indulat a semmibe űrt mar,
szintetizátorzene diktálva, űz, hajt.

Házunk előtt állt egy platán
Tavasz eljött madár dalolt az ágán
Öreg platán elsuhantak az évek
Törzsed megnőtt,neked írom levelem
Leveled zöldell,lombot növeszt
Fogadd tőlem leve letezt a

Feszülnek a rügyek, nincsenek levelek,
virághavazásban minden oly üde, friss,
az ember ennél többet már nem is kérhet,
kit e partra sodort egykor a genezis.

Neked szedtem
Csokorba ibolyát
Fehéret és lilát

Mikor a semmi egy maggá összeállt
és vadak lepték el a békés határt
zárt pillák közé fény lopta be magát
életet ontottak a tört fiolák

Zavaros mondatok és szimpla szavak,
hibákat talál bennük az olvasat,
írni még tudok valahogy, nem vitás,
a végső konklúzió néha hibás.
Töltögetem a lélek üregeit,

Egy kis humoros történet.

Ha felhő lennék magas kék égen
Szállnék repülnék,szabadon ,szépen
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva

Az őszben feketét fest az éj ecsetje,
hallgatunk némán, akkor is megszólalok,
mint ahogy a reggel köszön rá az estre,
vajúdnak, születnek bennem a mondatok.

Most tavasz van,mostoha
Ablakom kopog,eső mossa
Nagy szemekben hull a hó
Belepett mindent a hótakaró

Elárulva, elítélve,
A korbácstól nem kímélve,
Megalázva, megkötözve,
Kínok kínjától gyötörve,

Tavasz van, szeretetre,szépre ,jóra vágyunk
Zölddel a rét,virágzik az ág
Virágról virágra zümmög a méh
Ragyog a nap,tiszta kék az ég

Nem hagyom magam
​Ajánlom Komoróczky Zoltán barátomnak
M. I.

Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget

Aki tavasszal
Csokorba szedte az ibolyát
Aki hallotta zsendülni
A határt
Aki megmerítkezett