Ez a palóc táj bennem énekel,
életét völgyvárosom mondja el.
Fenyvesek zöldjét oldja a szél
-rügyek moccannak, remény-zöld a táj-
már hosszabbodó napokról mesél
az ágak közt ugráló kismadár.
|
|
Csermelyt csepeg az eresz, felejtet
szeles hideget, havas, hosszú telet.
Sárgába fordult a fűzfa ritka ága is már--
viháncoló szél duruzsol tavaszról éneket.
|
Ejj!! Ez a Múzsa!!
|
|
(Játszadozás)
Hinta palinta
kicsi Kinga mosolya
az égre ragyog
|
..merészen -- Ildikónak
|
Dédnagyapám emlékére
Valamikor így állhatott elmélkedve,
ősapám a tűz fölött,
amikor őrködött.
|
Ildikónak
|
.
..az én tavasztündérem...
|
Hajnalban zörög az öreg vekkeróra.
Álmosan nézek e bolond futóra,
nézem milyen kimérten, hidegen mér,
nyeli a vágtázó időt—belefér.
|
Tisztelettel ajánlom, a tegnapi ünnepségen kitüntetett Magyarerő-s társunknak ezt a verset. MEGÉRDEMELTE! Szeretettel gratulálok hozzá, baráti üdvözlettel!
|
h 03/23/15
Juhászné Bérces...
Nyárfa meg a boróka
madárkáim otthona.
Bokor ága mocorog,
rajta hány láb toporog?
|
A szél virágokra
bontja a napot...
|
szo 03/21/15
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a gyermek
Szomorú arccal néz feléd
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét
Mikor a nincs ül tort az asztalon
Szívében megnő a fájdalom
|
cs 03/19/15
Dáma Lovag Erdő...
Amióta ember él a földön
Hatalom ,kincs sokat ér
Harcol az ember ember ellen
Az óhajtott,megszerzett kincsér
|
Fénybe öltözött
hóvirágok szirmai
tavaszillatban
|
Az utcán indulatokat gyűjt március szele.
Életet kiáltó vér színével róják koponyák
börtönébe, amit embernek tenni nem szabad!
Idő szélén élők értelmük falán gyűlik már,
hangosodnak értelmesen az elmentett szavak...
|
h 03/16/15
Dáma Lovag Erdő...
Ó március,te kikeleti varázs
Ragyog a fény csábítva int felém
Érzi e a szíved,amit én
Új életre kelt március reggelén
|
h 03/16/15
Juhászné Bérces...
Tavasz tündér lágy uszályát
Teríti az égre,
Szél úrfi rajt nyargalászik
Föl-alá kedvére.
|