Isten fia, ki kereszten megfeszítve kínlódtál,
Némán tűrve a szenvedést és az iszonyú halált,
Emberiség bűneiért magadat feláldoztad,
Örök élet reménységét mindnyájunknak megadtad.

Kering a Földünk a világ tengerében
Hold-Föld,Nap körül csillagok özönében
Egymásra hatnak, vigyáznak
Isten teremtette egyensúlyban vannak

Vitriolba mártott tolladból
maró gúnytinta
idétlen pacákat hagy a
vétlen papíron,

 / Húsvéti gondolatok/
Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke
,,Bocsáss meg nekik Atyám" 

Ez a palóc táj bennem énekel,
életét völgyvárosom mondja el.
Fenyvesek zöldjét oldja a szél
-rügyek moccannak, remény-zöld a táj-
már hosszabbodó napokról mesél
az ágak közt ugráló kismadár.

Csermelyt csepeg az eresz, felejtet
szeles hideget, havas, hosszú telet.
Sárgába fordult a fűzfa ritka ága is már--
viháncoló szél duruzsol tavaszról éneket.

Ejj!! Ez a Múzsa!! 

(Játszadozás)

Hinta palinta
kicsi Kinga mosolya
az égre ragyog

..merészen -- Ildikónak

Dédnagyapám emlékére

Valamikor így állhatott elmélkedve,
ősapám a tűz fölött, 
amikor őrködött.

Ildikónak

.

..az én tavasztündérem...

Hajnalban zörög az öreg vekkeróra.
Álmosan nézek e bolond futóra,
nézem milyen kimérten, hidegen mér,
nyeli a vágtázó időt—belefér.

Tisztelettel ajánlom, a tegnapi ünnepségen kitüntetett Magyarerő-s társunknak ezt a verset. MEGÉRDEMELTE! Szeretettel gratulálok hozzá, baráti üdvözlettel!

Nyárfa meg a boróka
madárkáim otthona.
Bokor ága mocorog,
rajta hány láb toporog?

A szél virágokra
bontja a napot...