/Trubicza Ágnes- Tatabánya-
80.születésnapi köszöntő/

Miért keresek ott
 Ahol rég nincsen semmi
Miért vágyom oda
 Ahol nem vár már senki
Nem tudom

S akkor... megpillantottalak
egyszer már megálmodtalak
hittem, mi még találkozunk
rám nézel... s összeköt sorsunk.

Katinka drága:
hosszú a táv ma,
nedves a víz is –
ez ám a krízis!

Kérdezlek, mit látsz, hogyha rám nézel?
Bár attól függ, irántam mit érzel,
barátságot, szerelmet, vagy semmit,
vagy csak szimpátiát  - egy szemernyit.

Nem kell írnod, nem kell válaszolnod,
nem kell verseim fölé hajolnod.
Ne lesd meg emlékemet a borban,

Mi lesz ha az ég eltűnik 
fejem felől

Nagy Szellem! Hangod hallom a szélben, és
mindennek te adsz életet, hallgass meg!
Ember-gyermeked vagyok, és gyenge--
teremtő erődet, bölcsességedet kérem.
Itteni világod szépségében járok, engedd,

Süvítve száguld az őszi szél,
Jelezve, hogy hamar itt a tél.
A fákon összehúzzák magukat,
Fázós, didergő, apró madarak.

Marcikám, a torta szép:
érzem édes illatát,
de mást is mondanék:

Jézuskiáltó kiált feléd
Itt jártál te is valaha rég
Virágzó május volt, nyílott a rét
A szellő is csodás mesét mesélt

Felhúzták a harangot a toronyba
Erős, elszánt munkás kezek
Harangra rá van írva:
„PAX VOBIS”, :„Béke veletek!”

Röpképtelen gubbad a lelkem –
szárnyát szegte kardos rémület:
csak vacog magába tekerten,
kalitja éjsötét, mély üreg.

November van, sötét napok
Felhő takarja a napot
Lelkem mégis napsütötte,
Ilyen egy november szülötte.