/Hatvankilenc,Május huszonkilenc!/

Emlékszel, szép volt az a május?
Csupa öröm, boldogság!
Tavaszi szellő hozta felénk illatát
Ígéretet mondott nekem a szád!

Ígéretet, hogy soha, hogy örökké!
Nem engedjük el egymás kezét!
Örök a szeretet szívünkben
Nem választhat bennünket semmi szét!

S jöttek a boldog, de nehéz napok
Élet próbáló pillanatok!
Szép volt a május, nyíltak a virágok!
Gyermekeink hozták a boldogságot

S sokasodtak az éveink sora
A szeretet itt a vége felé, mint, ha fogyna!
A megszokás szürke fátyla
Ráborult a napfényre, boldogságra!

Megfakult a lélek próbáló kötelék!
Pedig most is május van, s az ég kék
Nyílnak az orgonák a kertünkben
De már más ez a május szívünkben!

Már fáradt léptekkel rójuk utunkat!
Szép emlékeink lassan megfakulnak!
Unokáink szeretete,
még boldog mosolyt hoz arcunkra!
Boldog pillanatokat otthonunkba.

Öreg ez a május,szívet szaggató!
Ígéret megkopott, halványodó!
Mint, ha ősz lenne, s fa elengedi levelét!
Nehéz már, szomorú a lét!

Szívemben, mint emlék az a május muzsikál
Elhalványult örök szó, még rám talál!
Ünnep nekem kis családom,
Ha itt vannak velem , ez minden boldogságom!

Mégis szép ez a május!
Galamb turbékol és hívja párját!
Fészkükben együtt álmodják a szeretet örök álmát
Virágok illatával tele a lég, kelyhüket felénk nyitják

2017.05.29. / 48.május!/ Mosonmagyaróvár.