Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne !
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jaj kilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért!

Kóborolnak langyos szelek,
űzik őket fagyos szelek –
nyárból jövök, télbe megyek.

Molnár anyám ködlő porban
eteti a zúgó gépet –
liszt a szájban, liszt az orrban,

Már csak a hit maradt nekem,
és a tél fáradt sóhaja,
keresztbe feszül bennem az idő,
hangosodik az ég zaja.

Csillagok is lehulltak az égről
Ijedtükben a müezzin énekétől
Hiába harcolt hős,Dobó István kapitánya
Vérét adta a sok vitéz, életének ez az ára!

Temetésre hív a harang:
meghalt három békegalamb.
Egyik volt a lélek őre,
másik volt az ország őre,
harmadik volt világ őre.

Jön a tél, jön a tél,
hull a hó, csend ölén.
Csend ölén hull a hó!
Csizmát húz a télapó.

Brumma, brumma, brummantó,
Született egy kis mackó.
Fenn a havas Hargitán,
Hol madár is alig jár.

Zsuzsi

Leonard Cohen, Suzanne versének
magyar fordítása, szabadon.

Nem számít hányadik

Megbicsaklott az idő, de meg nem áll,
zsíros barázdák, megbúvó vetések
ölelnek, életet rejt alvó méhed,
e barna fonnyadás most csak tetszhalál.

Szemérmes szerelemmel
szerettelek téged,
mezítelen, szűz lelked
hívta az enyémet
Isten-tanúság előtt
fehér, tiszta frigyre.

Ha rám nézel,
megszűnik bennem a csend.

Mikor megszülettél
kisütött a nap
Ragyogott a fény!
Nem volt boldogabb anya
mint én!
Ezen a nagy földkerekén
Azóta is ragyogsz
életem egén.

Hideg a reggel,
a Nap lassan sétál az égen,
s mint a táj 
úgy didereg.

Még hidegek a szívek és kezek,
Nem mentek, fordultok egymás felé,
Isten szeretete mindenkié,
Mennyi szép és jó búvik bennetek.
Ne megtört tükröket nézzétek,

/ Mosonmagyaróvár-i sortűz 5O.évfordulójára/
Mint Mária, Jézus anyja
Fia fejét ölébe tartja
Úgy ölelte gyermekét
Ki nem volt több, csak tizenhét