Akácvirágos emlékek!
Minden tavasszal visszatérnek
Gyermekkori kíváncsiság
Őrzött nekem száz csodát!

Virág illat méhet csalogatta!
Gyűlt kaptárba a virág pora!
Finom méz lett belőle
Dolgozott a sok méhecske!

Én meg csak gondolkoztam
Mi lehet a méh kaptárban?
Mi az a zaj, szorgos lárma?
Mi lehet benn a kaptárban?

Kíváncsiság nem tartott sokáig!
Csak egy szúrós fullánkig!
Megcsípett az anyaméh sírtam!
Kaptárban anyaméhek vannak,- gondoltam!

Később tudtam meg, ott szorgos a munka!
Pórul jár, aki a munkát megzavarja!
Ezután, csak messziről néztem a kaptárt!
De akácvirágzás emlékeim visszahozzák.

Majd jött egy törvény, jött a felhő!
,,A magyar akácfa nem tájba illő"!
,,Az akácfát ki kell vágni"!
Kegyetlenül eltüntetni!

S jött a tavasz, igazságot osztó!
Akácillattól a levegő bódító!
Egy fa helyett tíz hajtás is kinő!
Újra zsendül, újra megnő!

Májusi akác illat, a madár is dalra fakad!
Szívet, lelket boldogíthat!
Virágok munkát adnak!
Embernek, s méh rajnak !

2017.05.22. Mosonmagyaróvár.