Egy régi képet
hozott a május,
sodorta ide a déli szél,
ki tudja hol készült-?
de a rajt lévők közül,
már egy sem él.

Rajta van Apám-nagybátyám,
a kereszt előtt állnak- és barátai,
sors merre sodorta-?
merre vezettek útjai.?

Menekült magyarok mind
nem akartak, idegen zsoldba állni,
csak magyarok szerettek volna,
szülőföldjükön maradni.

Ezeket a sors tragédiákat,
kis közösségek, családok ismerik,
itt ahol lakom még élnek-
hasonló sorsban, múltjukat szenvedik.

Ide azért még kívánkozik- leírom,
nem kímélték a két öreget,
csónakkal áthozták őket a Dráván
aztán mindenük odaveszett.!

Egy régi kép - a rengeteg közül
sorsokat takar örökre,
csak mindig az élők sorsa-
emlékezni az Ő emlékeikre.!

De a kereszt, az merre van-?
mondja vagy írja meg valaki,
legalább egy évben egyszer,
virágot tudnánk alája helyezni,
meggyötört sorsukra, már csak-
így lehet megemlékezni.

Varga István. Barcs.2015. 05. 22.