Csak úgy futólag-
nyújtsd felém kezedet,
tapintsam ujjaid begyét
halkan rebegem füledbe,
becéző drága nevedet.

Csak úgy futólag-
adok majd hálát
az emlékező múltnak,
meg a viharos szeleknek,
hogy elibém sodortak.

Csak úgy futólag-
nézek igéző szemeidbe,
bele gyalogolnék tengerekbe,
sivatag homokját feltúrnám
azért, hogy arcodat újra látnám.

Csak úgy futólag-
építenék neked házat
benne egy szobát-egy ágyat,
tükrökkel borítanám a falakat,
csakhogy mindig lássalak.

Csak úgy futólag-
megmutatnám a láthatatlant,
de sosem a poklok-poklát,
elkerülném a kínt a keservet,
perpatvart az örökös viszályt.

De csak úgy - futólag.!

Varga István Barcs