Ó Istenem, húzd el szeme elöl gyűlölet fátylát,
tisztítsad meg lelkében, hamisságnak vádját,
horrorisztikus humorát, ne hagyd terjeszteni,
próbáld meg lelkében, tiszteletet békét teremteni.

Míg a másokat vádolja,
vihar családját szétfújja,
portáján rendet, nem tud tenni,
csak jót a rosszal összekenni.

Harangoznak délre ebéd idejére,
Édesapa anya osztja az ebédet.
Mosoly ül az arcokon, mindenki vidám,
Neki szánt falatért nyújtja kezét kislány

A nagylány már segít, hozza a süteményt,
Öcsi nyugodtan vár jut neki is elég.
Régi életkép tán Petőfi korából,
Mikor szobában éltek egyes jószágok.

Majd jő a fény, hasad a horizont,
szakadt felhők között, napsugár kiront,
így bókol az alkony, művészi alkotás, 
ide nem kell már beavatkozás.

Ez a pillanat ilyen, de jő még száz,
vagy több ezer hasonlócsodás alkonyat,
mikor a természet fogja az ecsetet,
így lesz belőle valódi olajnyomat.

Vajon él e még a hatalmas hollóm Kijevben?
Hol rengeteg sétám közt ezer csodára leltem
Most Moszkva köveit koptatom
Az emberek itt sem mások
A sült hal épp olyan finom
 A krumpli itt is kaporral teli.

Befoltoztam lyukas tetőmet,
most nem látom a csillagokat,
felhőkön égbe kell szállnom,
hogy megleljem mindazokat,
mert hiányoznak esténként.

GŐG - haikuban, apevában, pundurkában kifejezve

Esőcseppek kopogását hallgatom,
szép lassan lecsorognak az ablakon,
összeállnak, és gyöngyfüzérré lesznek,
kicsit még csillognak, míg elidőznek.

Belealszom a monotóniába,
csak forgolódom e kettős spirálban,
fejemben úgy dübörögnek a hangok,
nem tudom ébren vagyok, vagy álmodok.

ő csak egy volt a sok közül
az utcán élt, hajléktalan
nincs már rokona, arctalan
rajta senki sem könyörül

ágya egy kopott nagykabát
piszkos, foltos, rongy hátán rongy
kivetett kutya, egy toprongy
más nem értheti bánatát

pedig régen mindene volt
háza, családja, otthona
nincs élete, karácsonya
nem ismer mást, csak alkoholt

kezed a kezemben
ajkad az ajkamon
szíved a szívemben...
légzésed hallgatom

2022. március 14.

Kép: love.hu

Már csicseregnek a madarak,
galamb a tojásait költi,
van valami új e dallamban,
ez a tavasz más mint a többi.

Híreket hozott, fájdalmakat,
háború üzenetét mondja,
menekülőket, jajszavakat,
fényes repülőkben a bomba.

Csak romok maradnak utána,
üres házak, üres városok,
átöltöztek már gyászruhába,
a lányok és özvegyasszonyok.

Szerelmet mesél az a tajték,
habos habját mind kidobja,
súlyos köveken elmosogatja,
hogy boldog legyen a holnapja.