A lenyugvó nap pislantott búsan,
majd a hegy mögé hanyatlott,
a szekeret két ökör húzta,
mellette a gazda ballagott.

Fáradt a szeme, az arca,
a barázdák porosak nyakán,
hajnaltól kezében eke szarva,
de még lesz dolog a tanyán.

Első a jószág, megdolgozott érte,
eteti, itatja, szalmát rak alá,
még locsol a kertben, bár fáj a térde,
mielőtt fürdővizét behordaná.

Végre megeszi szerény vacsoráját,
elszív egy pipát a nyitott tornácon,
körbenéz, megdicséri kutyáját,
fáradtan elnyúlik a vetett ágyon.

Így éltek ők telet és tavaszt,
a szorgos, régi gazdálkodók,
belőlük hírmondó sem maradt,
megjöttek a gazdag vállalkozók.

Nagy, erős gépek szántanak,
megkímélve kar és a derék,
jószágok dolga, hogy hízzanak,
tv film mutatja az estét.

Föld nélkül növekednek gyümölcsök,
fénylő napot soha nem látnak,
a zöldségek, ha jön a csütörtök,
vegyszertől éretté válnak.

Eladni, amit csak lehet,
minden áru lett és haszon,
nem számít többé az ember,
csak sok legyen a pénz, a vagyon.