Ha a szobádba beoson az éj,
s tested elragadja a szenvedély,
és nem ura testednek már az ész,
mert azt elvetette a kéj,
mely, mint a métely, szétterült testeden
s nincs menekvés, ez az érzelmi hullám magával ragad, mint a léket kapott hajót a
viharos tenger felkorbácsolt habja,
viszi a testet, lelket ahova csak akarja.
Övé a tested, ég mindened,
meg kell szerezd kiért e kéj mindened ellepte,
a vágy égő tüze éget, nem menekülhetsz.
Elért Ámor tüzes nyila,
s te futsz, rohansz,
hogy vágyad beteljesülését minél előbb megkapd.
A szerelem, melyért szenvedtél, harcoltál,
most itt van,
végre tiéd, hát itt van, eljött az eggyé válás fenséges érzése,
a csoda, s most már együtt repültök az ég felé, feledve mindent, csak a pillanat
hevében elhaló sikoly jelzi, megérkeztetek.
Ó, ez a mennyei érzés, ez az édeni, keserédes íz,
ez az ambrózia illatú lég,
ez a varázslatos zsibbadás, mikor a kéj magáévá tesz és opálos szemmel néz,
az arcán egy halvány mosoly fut át,
s megelégedve dől a pamlag szenvedélyek viharában összegyűrt lepedőjére.
A kielégülés boldog pillanatai ezek,
melyekre emlékezni fogsz,
nem feleded,
s ahányszor a kéj édes mámora elér,
felkorbácsolt véred újra vágyai beteljesüléséért harcol, amíg a tűz ég.