Olyan nyugodt, csendes ez a hely,
ha ott vagy, érzed, körbeölel,
véget ér minden sürgős dolog,
az idő innét eltávozott.

Falai megőrzik a múltat,
az erdőben fák közé bújnak,
suttogva mesél róla a szél,
századok óta véget nem ér.

Kútjában tündérek tanyáznak,
éjszaka táncolni kijárnak,
de csak az öreg baglyok látják,
és a fényes csillagok várják.

Békéjét másnak nem adhatom,
mert ez volt az én gyermekkorom,
kolostornál egy régi kép,
emléke bennem örökké él.

Nagyapám ide járt, itt lakott,
látogattam az erdészlakot,
mintha meséjét még hallanám,
ez az én csodaszép balladám.