Az éjjel esett egy kis hó,
s én elbűvölve, megbabonázva, átszellemült tekintettel néztem a hópihék táncát a
légben, ahogy kacagva, táncolva, itt-ott összekapaszkodva földet érnek,
s hófehér paplanként betakarják a hajnali didergő tájat.
Ó, de gyönyörű látvány a szűz hó, melyen semmi folt,
csillog a hófehér takaró, lágyan ölelve az alatta szunnyadót.
Hideg a hajnal, a madarak elbújtak,
még trillájukkal várnak
a tavasz első langyos simogatására, a tavaszi eső éltető cseppjeire.
Megnyugtató látvány a hófehér táj, a szív, a lélek megbékél, most nem gyaláz,
nem gázol át egymáson ez a sarkaiból kifordult világ.
Ámulatba esve nézem a csodát, melyet a természet varázsolt az éjjel a tájra.
2022. január 22.