leszállt az éj, néma a táj
néha hallatszik egy sóhaj
minden elmúlt, már nincs, mi fáj
nincs kérés, akarat, óhaj
csak csend uralja a tájat
átölel minden álmodót
virágot, fát, éber vágyat
eloszlat sok illúziót
de te itt vagy nekem, végleg
arcomra lágy mosolyt csaltál
s míg e csendben én elérlek
nem fáj a múlt, itt maradtál
|
h 04/11/22
Kovácsné Lívia
A csend, mely szinte észrevétlenűl puhán átölel,
homlokodra csókot lehel,
elvarázsol, s Te lehunyt szemmel átérzed
a csodát,
mit néked ád!
A csoda bennünk rejlik,
csak hagyni kell, s kiteljesedik.
Oly sokan várjuk a csodát,
de ha figyelsz hozzád szól a csend
s előbb vagy utóbb a csodát is megleled.
A csend szava halk, suttogó,
|
Lebegtem kék tengeren,
egy hatalmas nagy fellegen,
ott hol áll egy viharleső,
csendet rendet teremtő.
Kikötő szélén egy fűz,
minden gondot elűz,
ágán lóg egy hinta,
szép piros és tiszta.
Löktem magam rajta
egészen jó magasra,
felettem egy hosszú híd,
|
Jöjj velem! egy útra hívlak
légy utasa csónakomnak
tiszta lelkű kék tengeren
ábrándozzunk szép csendesen.
Átölelnek az évszakok
boldog és szomorú napok
Tavaszból a forró nyárba
színes őszből télre várva.
|
Az első lila, s fehér orgona,
csendes tavaszi eső pocsolya,
messze kergeti a tél hidegét,
már hozza az új nyár ígéretét.
A fészkének örülő gólyapár,
a mezőkön sarjadó búzaszál,
felhangzó búcsúztató dallamok,
iskolámmal végeztem, nagy vagyok.
Ballagó diákok kórusa zeng,
oly szépnek tűnik, bár hamisan cseng,
|
szo 04/09/22
somogybarcsirimek-.
Esernyődnek kupolája
fedi el az arcodat,
körötted az eső cseppek
egyre vadabbul kopognak.
Közben egy dalt dudorászol
csendben halkan magadnak,
talán kedves el sem hiszed
hogy hallom én is hangodat.
Gondolataid messze szálltak
|
szo 04/09/22
somogybarcsirimek-.
Itt írod nékem ezt a levelet,
amit soha nem kaptam meg tőled.
Szép írásod volt -soha nem kapkodó,
de gyöngy betűidben ott volt a torzó.
De csak halmozódtak a gyűrt levelek,
írásaidat ezért sosem kaptam tőled.
Fogalmaztál szépen lágy odaadással,
finom ujjaidat nem kulcsoltad mással.
|
Valamikor volt egy tábor
és benne állt ezer sátor,
móka szállt és nagy kacagás,
még hulló kavics csobbanás.
De jelzett a viharleső,
már jött is a viharfelhő,
szaladtunk-szaladtunk tova,
végül, ott maradt a hinta.
Eltelt sok-sok hónap és év,
|
Itt egy csibe
ott egy nyuszi
locsolásért jár egy puszi!
.
Szép leányok figyeljetek!
Rózsa vizet hoztam néktek!
Hogy el ne hervadjatok,
most mindenkit meglocsolok!
.
Kis legényke kopogtat
kölni vizet lobogtat
minden leány illatozzon
ezen a szép napon!
|
p 04/08/22
somogybarcsirimek-.
Borotvahab felhők, az ég azúrkék tükrén,
tavasz bontja az rügyeit, felserdülvén,
gyermeki cipellőt tán lecseréli lassan,
morbidjátékait abbahagyja, nem lesz oktalan.
|
Részem a mindenségből
Mezei István
Keszthelyig nyúlik széles vízbirodalmam
itt nőttem fel már ide öregedtem
tépett vadkacsa pár tollászkodik halkan
Szigliget csonkja ködlik fel előttem
a természet célszerű csak ritkán hanyag
hullámzik felém a lenézett anyag
|
k 04/05/22
Bíróné Marton V...
Itt a tavasz megjött végre,
mindannyiunk örömére.
milliónyi virág nyílik,
életerő benne izzik.
Szemünket el kápráztatja,
lila színek gömbalakja
fölötte lehajló ággal,
aranyeső méltóságban.
Hintáztatja virágzatát,
napfénysugár most hatja át.
oda vonzza dongót lepkét,
darazsat és sok méhecskét.
|
k 04/05/22
Bíróné Marton V...
Mesés tájon álom látvány,
Meredek hegy oldalánál,
Köd fátyolos völgynek mélye,
Túl már sejtelmesen kékes.
De a rejtelmes homályból,
Átsugárzik bűvös mámor.
Nem száll az rá semmi másra,
Szarvasbika agancsára.
Átlényegül erős teste,
Kékké válik lehelete.
Nem látja merre a párja,
Nagyokat bőg visszavárja.
|
Én már érzem májusnak illatát,
a szívemnek oly kedves orgonát,
dalát, szép dalát a természetnek,
morajló patakot, elképzellek!
Ó, hogy rohannék szállnék a széllel!
Rohannék karom röppenne széjjel!
Vidáman fogócskázna kint a hét,
lábunkat lágyan cirógatná a rét.
|
h 04/04/22
somogybarcsirimek-.
Örömömet mond,
oszthatnám e örömmel,
közömbösöknek.
-írta-VARGA ISTVÁN-BARCS-2022.04.04.
Ecsetet tettek
kezeimbe a szavak,
rímet festettem.
-írta-VARGA ISTVÁN-BARCS-2022.04.04.
Nem kötik kezem,
gondolatom szárnyaló,
boldog lehetek.
-írta-VARGA ISTVÁN-BARCS-2022.04.04.
|

a könnycseppem érted hullt
s mit tegnap még reméltem
mára már a kútba fúlt
ébredj hát, szép nemzetem...
2022. április 4.
|
Szúnyogok a parton,
csillagok az égen,
holdsugár vetít utat,
Balaton víztükrében.
Tücsökzene hangzik,
loccsan, fodroz a víz,
egy csillogó pikkely,
körbenéz, talán hív.
Hajó töri meg a csendet,
hangosan szól üteme,
sokáig hallani vélem,
fülemben a zene.
Távolabb zörög a nádas,
de rejti előlem okát,
|
szo 04/02/22
Bíróné Marton V...
Tóparti kifutón ülök, szemlélek,
a partot mossa hallom csobbanását,
magas hegy csúcsa hordja hósapkáját,
tiszta gondolatok futnak elmémbe.
Szívem megtelik szeretet érzéssel,
segíti a lelkem tisztánlátását,
testi-lelki egyensúly áramlását.
a sorsom irányíthatom reménnyel.
|
szo 04/02/22
Bíróné Marton V...
Egyetlen szó, létünk léte,
test és lélek együttléte,
ivarsejtekből születhet,
Isten belé lelket lehel.
Föld tele élőlényekkel,
növény, állat és az ember,
élőknek kell táplálkozni,
és továbbá szaporodni.
Nap nélkül nem lenne élet,
sötétben senki nem élhet.
|
Összekontyolt hétköznapok rohannak,
nincs idő semmire futva pakolnak.
Éppen hogy csak oda biccent egy csókot,
nem látni mást csak távolodó arcot.
Ma sem maradt hát társam csak a magány,
hozzám tapadt akár egy makacs járvány.
Kiöntöm bánatom, lelkem szennyvízét,
|