Én édes, drága szerelmem, boldogságom Te vagy
énnekem.
Te vagy a nappal
és az éjjel,
szeretlek téged izzó szenvedéllyel.
Szél suhan a tavaszi hajnalon, harmatcseppekkel játszik az avaron.
Gyöngyökként gurulnak szerteszét,
felszárítja őket a felkelő napsütés.
Ó, kedvesem, mily szép ez az idilli csend,
csak szívünk hangos dobogása zeng.
Mint a harangok
a kis templomunk tornyában,
giling-galang, szól a harang,
szívünk dobban
egyre hangosabban,
majd szíved
a szívemen megpihen,
édes csókot adok
leheletfinoman szemedre.
A boldogság most velünk van,
nyugalom és béke,
te légy velünk mindörökre.
Karodba zárva nem vagyok árva,
két karod nekem
a templomi oltalom.
Ha izzik a szenvedély,
s a felkorbácsolt vágy lávaként testünket égeti már,
repülünk az égre fel,
s a galaxis ködén együtt átjutva,
a tejúton sétálunk összebújva.
Szeretve szép az élet, így teljes a képlet.
Szeressük egymást
én drága kedvesem,
szeressük, amíg élünk,
amíg megtehetjük!

2023. április 11.