még emlékszem...
hiszen nemrég volt
ahogy átöleltél
és óvtál, féltettél
most minden ködfolt
de emlékszem...
még emlékszem...
szép voltál s erős
de megtört az élet
előttem arcképed
fiatal-idős
lásd, emlékszem...
|
Jó gazda voltam e megkopott telemben,
fegyelem vezetett, vagy a vak véletlen,
mily magot vetettem papír barázdámon,
vigaszt nyújtott e a rímes ákombákom?
A hajnali fénnyel együtt tudtam kelni,
mihez kezd Isten, ha nem ébred fel senki,
hüvelyébe visszakerül e a kivont
kard, ha összeomlik majd a keleti front ?
|
Szavak, szépek és jók,
boldogítók simogatók,
mámorítanak, ölelnek,
bölcsői az örömnek.
Szavak, a feldühítők,
sziszegve megőrjítők,
sötét gondolatokkal,
sértő válaszokkal.
Szavak sírón, könnyesen,
bántón dobott, csöndesen,
szívbe, lélekbe marnak,
és örökre ott maradnak.
|
h 04/25/22
somogybarcsirimek-.
Föléd hajolnék kedves, vonzó ajkadra,
arra a csókot úgy váró alakzatra,
mond Hercegnőm, jutok e néha eszedbe,
én belefoglalnálak aranykeretbe.
Tudom nagyon, ez a vágy csak bennem tombol,
ne nevess ki ezért, az engem csak csonkol,
kapcsolatunknak sajnos ez a határa,
de sosem raknálak barátok kártyaasztalára.
|
h 04/25/22
somogybarcsirimek-.
Ég
veled
barátom,
takaródat
anyaföld adta.
Barcs.2022.04.22.
|
Úttalan utakon jártam ,nélküled
bolyongtam mint vak a sötétben,
próbáltam otthont teremteni, egyedül
nem lehet szeretetet építeni család nélkül.
Úttalan utakon jöttem s mentem
az igaz szerelmet sokáig elkerültem,
de egy napon ugyan azon az úton jöttél
S úttalan utakon nem mentem többé.
|
Ha hatalmas lennék,
én megvédenélek,
mint anyja gyermekét,
magamhoz ölelnélek!
Számtalan növénnyel,
díszíteném ruhád,
virágos kenyérrel,
etetném éhes szád.
Örökre védelek,
nincs élet nélküled,
Arra kérlek titeket,
legyetek emberek!
|
Ki
mást ha
nem tehet
tiszteletet
adjon a földnek!
|
szo 04/23/22
somogybarcsirimek-.
Az élni akarásod erős volt, de a halál győzött,
egy bádogtepsi az ágyad, még az ég is befelhőzött,
nem ezt ígérted barátodnak, utoljára még mulatunk,
valamilyen kocsmában, kissé züllötten kilyukadunk.
|
p 04/22/22
Bíróné Marton V...
Ovis kis gyerekek,
csöndben nagy titokban,
sok tojást festettek,
ajándék közt ott van.
Büszke rájuk apu,
mindkettőt öleli,
puszit ad az anyu,
szíve örömteli.
Húsvéti nyuszika,
kosár tojást festett,
Bokorba simítva,
óvatosan rejtett.
|
p 04/22/22
Bíróné Marton V...
Amikor Jézusunk,
áldozta életét,
megszenvedett rútul,
cipelte keresztjét.
Tettek a fejére,
tövises koronát,
megalázták véle,
nem csak megkínozták.
Szűz Mária közben,
kísérte zokogván,
kendővel törölte
le, vérző homlokát.
|
ma még úgy érzem, a tüzem lánggal éghet
s hangosan visszaköszönhet kamaszkorom
de egyszer csak csendben elillan az élet
mint szélnek eresztett vörös rózsaszirom
2022. április 22.
|
cs 04/21/22
Juhászné Bérces...
Kis falucska, parasztházak,
jó ha lakják talán százan.
Göröngyös út vezet oda,
javítgatták folttal-foltra.
Egykor nyüzsgött itt az élet,
mára sokan sírba tértek.
Férfiember alig akad,
az asszony, ki özvegy maradt.
Fájdalmas e nehéz kereszt,
|
Aranyló búzakalász igézi a napot,
szomorkás virágnak egy csókot adott,
vágyakozó szemei fürkészik az eget,
táncol a szellővel újra és újra egyet.
Vörös pipacsokat tűzdel szőke hajába,
szorgosan készülődik a találkozásra,
kék virágot hímez a kamilla mellé,
zöld köténykét köt a ruhája elé.
|
Felkavaró viharos szél,
gyűrött elhalt falevél,
sietve fáradtan útra kél,
jövőjétől nem remél.
Pislákoló lámpa amott,
a város kies már halott,
koldus egy falatot kapott,
hörgött valamit és ivott.
Sietősen libbenő kabát,
szoros kötött sál fonja át,
|
sze 04/20/22
Kovácsné Lívia
Szeretet
Ha jő a fény, az áldott életet adó fény,
amire szomjazunk oly rég,
szívjuk magunkba, töltsük meg szívünket,
lelkünket, hogy tudjuk szeretni,
s a szeretet tudjuk majd tovább adni.
|
sze 04/20/22
Kovácsné Lívia
Zord szél süvít, rázza a fákat, az ablakot,
úgy várunk már egy szép tavaszi napot.
Szívünkben még néha-néha felpezsdül a vér,
a tavasz illata mindig hoz új reményt.
Mondd, kedvesem, szeretsz-e még?
Hajunkban egyre több a hófehér,
szemünkben is opálos már a fény.
Mondd, kedvesem, szeretsz-e még?
|
sze 04/20/22
Juhászné Bérces...
Vége a télnek,
éled az élet,
hirdeti fennen
téltemető,
földre terített
szőnyege hímzett
éteri csillag,
szívderítő.
Illata árad,
dísze a tájnak,
fényre felébredt
úgy hunyorog,
|
Húsvétkor mit kívánhatnék mást?
Házadra családodra áldást!
Asztalodra sonkát, kalácsot
sok szeretetet, boldogságot!
Remény mellé hitet és békét
kitartó munkának gyümölcsét!
Zamatos bor mellé csak szép szót!
Varázslatos tavaszt, minden jót!
|
Két kis madár ül a fán,
fészket építenek tán?
Kipp-–kopp kopogtatnak,
magok után kutatgatnak.
Szájában egy szalma szál,
épül már a madár vár.
Ide röppen, -oda száll,
még egy kukacot talál.
Eső cseppek cseperegnek,
kis madarak dideregnek.
|