Balázska és a ropi...

Levelem a Mennybe címezem.

Anyám hidd el, az álmaink hazudnak.

Kicsi madár villanydróton,
becsicsereg ablakomon,
úgy örülök, hogy itt látlak,
tavaly óta téged várlak.

Gyere itt a régi fészked,
nem bántottam, ahogy kérted,
hozhatod a sárgombócot,
a tavaszi hangulatot.

Nézem majd a fiókákat,
a sok éhes tátott szájat,
jövőre őket is várom,
ablakomat sarkig tárom.

Boldogságos Hannám,
Szívem mindig örül,
Ha kék szemed mélyében
Csendesen elmerül.

Titkok vannak benne,
Sok harc és háború,
Pici lány magában, a
Sárkánnyal is harcol.

Pistikém, kis kincsem, Mama szeme fénye.
Boldogságot hoztál be az életembe.
Különleges lényed, nehezen születtèl,
Boldog a pillanat,  ahogy világra jöttél.

miért engeditek
azt, hogy éhezzenek
kis fekete kezek
fázón reszkessenek

mondd, miért hagyjátok
míg vadra vadásztok
ők bogyókon élnek
éjjelente félnek

fekete világban
kis kunyhók zugában
adjatok éveket
sok csöppnyi életnek

2022. május 25.

Ha összedőlni látod a világod
És lerogysz egy külvárosi padon
Nem tehetsz mást
Csak menni tovább.

Tudom, kegyetlen nehéz lesz az út
De nincs más választás
Hallgasd a madarak énekét
Sétálj, emlékezz és élj.

Menned kell
Nem adhatod fel
Még szép pillanatok várhatnak
Állj fel és indulj.

Én Istenem, jó Istenem,     
a szerény elet fényűzés,               
mindenem volt semmim sincsen, 
lelkemen seb, zsebemen rés.

Fényes csík az égen,
pillanatnyi dicsőség,
egy elillanó szépség.

Ha lehullt a földre,
hiába keresném,
fel sem ismerném.

Égett kődarab lett,
az égi utazó,
fénytelen földlakó.

Zenét hallgatok,
vele dúdolok,
dallamok szárnyán,
messze indulok.

Felrémlik egy emlék,
talán egy tánc,
tél volt úgy tudom,
de lehet, hogy nyár?

Az ismerős hangok,
fülembe csengenek,
dúdolom szüntelen,
egész nap zengenek.