Ó, mikor még gyermek voltam én,
Édesanyám a széltől is óvott szegény,
azt mondta, jó gyerek voltam már akkor is mindig,
mindig, mindenhova rajzoltam.
Nekem nem kellett más,
csak papír és ceruza,
így nem is unatkoztam én soha.
Ártatlan gyermekként néztem a világot,
szerettem akkor is minden virágot.
Hittem a szépben, a jóban,
hogy boldog leszek majd felnőtt koromban.
Elszálltak az évek oly hamar,
a világban nagy most a zűrzavar.
Ma már a dédunokám szemében nézem a csodát,
mit az élet ád.
Csodálkozva nézi, látom,
ez már az én világom?
Mindent elmesélek neki,
én milyen gyermek voltam,
az udvaron sokat játszottam,
a porba is rajzoltam.
Ő tátott szájjal néz rám,
a felét sem hiszi már!
Minden más lett, tudom én,
de az ártatlan gyermekek szemében
ma is ott csillog a tiszta fény!
Ott csillog a fény, mely árad felénk,
ez ad ma is világnak új reményt!

2023. május 30.