Szobámban templomi csend honol,
kezemet imára kulcsolom.
Gyermeki lelkem szárnyak nélkül szállna,
ó, Istenem, mi ennek az ára?
Oly nagy bűn ez, hogy elvágyom,
hogy a szívemet kitárom,
hogy van, aki szeret,
és én is szerethetek,
kedves barátaim,
jó lenne most együtt lenni veletek.
Hív a messzeség, valahol várnak,
de nem repülhetek, kalitkám zárva.
Oly jó így, szárnyak nélkül is repülni,
gondolatban a kedves barátokkal lenni,
kacagni, nevetni, szívből szeretni,
egymást soha nem feledni.
Szobámban templomi csend honol,
kezemet imára kulcsolom,
tudom, ez nem nagy vétek,
de hiányoznak a barátok,
hisz oly jó, hogy éltek,
így nem vesznek el a remények!
Míg élünk, remélünk, küzdünk,
különben nincs esélyünk, végünk.
Szobámban templomi csend honol,
kezemet imára kulcsolom,
remélem, ó, drága Istenem,
tőled feloldozást kapok!

2023. május 31.