Üzenem a hegyeknek
A legfélelmetesebb nagy hegyeknek
Adja vissza az elrabolt életeket!
Adja vissza a hitet benne!
Nem hagy szülőt, gyermeket árván
Ne vegye életét, aki meghódítani merte!
Adjátok vissza a bátor, megszállott lelkeket!
Ne tegyétek árvának ártatlan gyermekeket!
Üzenem a hegyek Istenének
Ne legyen kegyetlen!
Az ember bátor, de esetlen
Hatalmas csúcsokkal, hegyekkel védtelen
Ne akarjon több lelket!
Ott a csúcsok fölött sokan gyülekeznek
Mert meghódítani ti csúcsok nem engedtek
Így csak a fájó könnyeket gyűjtitek
Ne hívjátok magatokhoz a bátrakat
Engedjétek meghódítani magatokat!
Üzenem a szeleknek, a vad viharoknak
Ne legyetek bosszúállója az égnek!
Ne indítsatok elsöprő lavinákat!
Legyen irgalom bennetek az emberrel szemben
Csak a csúcsra tör, tovább nem megy
Ti zord hegyek, adjátok vissza a testvért, az apát!
Ne követeljetek még több árvát!
Mi lesz a gyermekkel, ha apa nélkül nő fel
Ki vigasztalja az anyát, apát, az ártatlant öleléssel
Üzenem a Himalája csúcsainak, gerinceinek
Kevélyek, kegyetlenek ne legyenek
Vad hóviharaikkal ne temessétek a bátort
Legyen kegyelem bennetek az ember fiához!
Engedjétek csúcson szabadon lengeni a zászlót!
Zászló hadd lobogjon ott fenn, némán
Ha vad viharokkal is az ember szembeszáll
Mert a bátrak, a megszállottak úgy is felmásznak
Meghódítani legmagasabbikát a világnak
S ha kell, hát küzdelemben is elesnek
De nem adják meg magukat soha vad hegyeknek!
Mosonmagyaróvár, 2013. május 29.
