"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,"
Még dalolnak a madarak az ágakon.
De már az ősz szele beosont a fák közé.
Sárguló levelek hullanak a fákról.
Gyűjtik a nektárt a bogárkák és méhecskék.
Kaptárból csordogál a sűrű, édes méz.
De jő a hideg, elpusztul minden virág.
Itt van már, itt van az ősz a kertek alatt.

Ma arra ébredtem, hogy megöregedtem,
tegnap harminc, tegnapelőtt még húsz voltam,
évtized-gondolák sodródnak mögöttem
fényesre festetten, aztán megkopottan,
álom-ízű hajnal, keserédes alkony,
nemrég a szavaim tüdőm zengve fújta,
már sosem szállok ki az aranyló parton,
immár sodródom  a végsőkig kihúzva,

Boldogság, szerelem,
így indul házasságba sok leány,
asszony lesz a lányból,
s hogy milyen lesz a sorsa,
még ő maga sem tudja.
Kalitkába zárt,
megfélemlített asszonyok élnek 
ma is sokan közöttünk.
Nem panaszkodnak,
titkolják, ami otthon a négy fal között
rájuk nap mint nap vár.
Mosoly az arcukon, a külvilág ezt látja, 

Ó, ha itt lehetnél végre nálam,
csókkal borítanám el a szádat.
Szívemben a rózsa rögtön kinyílna,
fájdalmaidra a két kezem gyógyírt adna.
Ó, ha eljönnél végre hozzám,
minden sebedet meggyógyítanám.
Szívem a szívedhez simulna,
az életed bizony megváltozna.
Ó, ha itt lehetnél végre nálam, 
meggyógyulna a múlt fájdalma,

Lelkünkben érezzük őseink
mit örökségül hagytak reánk,
talán ők lettek a hőseink,
így miénk az út, mit mind bejárt.

Bennünk van a harcuk és létük,
sorsuk, a kezdetek kezdete,
boldogságuk, keserűségük,
teremtésük minden sebhelye.

Ha eljő a nap, talán egyszer,
s a föld az éggel összeér,
a szerelem győz,
s nem hagy cserben, 
aki jót ígér.
Ha itt lesz a fény,
s elűzte már a sötétet,
lelkünk megbékél,
nyugalom száll a megfáradt testre,
s mosolyogni tud a bús szív.
Hazaér a megfáradt vándor
és megtalálja végre őszülő fejjel
a boldogságot.

Hegyek ormán, erdő szélén
tölgyfa ruhám őszi színben pompázik.
Megcsodálják őzgidácskák, nyuszik,
mókuskák és sünik.
Dicsérik is, milyen szép őszi ruhát vettem.
sárga, piros, rozsdabarna díszíti a köpenyem.
A megérett makkjaimat mókuska az odujába viszi.
Színpompás ruhácskámat megcsodálja mindenki,
én lettem az erdő legszebb tölgye,

A tél fagyos lehelete jégvirágokkal díszíti
a szegényes kisszoba ablakát.
Spórolni kell a tüzelővel, messze még a tavasz.
Dideregve húzzunk magunkra még egy takarót.
Sajnos nincs több ruhánk,
reggelre így is átfagyunk.
A hótakaró még hiányzik a vetésről,
pedig nagyon kellene már.
Megvédené a hidegtől a vetést,

Egy pillanat, s elszállt az életünk.
Egy pillanat, és mi észre sem vettük.
Nem tudhatjuk, kedvesem, mi vár ránk.
Az életünk sebesen tovaszáll.
A centit valahol régen vágják már.
Egy pillanat, mely oly gyorsan elrepül.
A földön ennyi jut nekünk.
Egy pillanat csak, ennyi az életünk.
Hát szeressünk, amíg megtehetjük.

csend és nyugalom vesz körül
kint csak egy kis rigó fütyül
érezd, ezt vágytad álmodban
ringatózom két karodban

2023. február 14.

Nekem nem kell más, csak Te, 
ha jön az éj, s széthiti csillagporát.
Légy velem kedves, érted epekedem,
téged vár ölem nyíló rózsája,
ringó csípőm a szerelem dalára ring,
s visz a boldogság honába.
Ha jő az éj, csak te legyél velem,
téged óhajt duzzadó keblem,
reszket a vágytól, hogy a tiéd legyen,

Sziklák között egy mély barlang.
A kis csacsi arra ballag.
Répát majszol ő boldogan,
Most kapta a kis haszontalan.

Sziklák mögül sakál lesi.
Jó lesz ebédre majd neki.
Rá is ugrik a szamárra.
Ordít szegényke iázva.

Lá, iá, kiabálja.
Segítség jön, ő ezt várja.
Oroszlán jő nagy mérgesen.
A zaj álmából keltette.

Egy pad vagyok csupán a sok közül,
s boldog vagyok, ha valaki rám ül.
Ó, ha szerelmes pár ül énreám,
lesütöm a nem létező szempillám.
"Egész padlényem belekábul,"
reszket a lábam, s a támlám elpirul.
Most már kevesen ülnek le rám,
mindenki siet, ki erre jár.
Egy öreg nénike ül le gyakran,
itt siratja ő a múltat.

Száz szál piros rózsát hoztál kedves nékem,
ölelő két karodban várt engem az éden.
Százszor és ezerszer megköszöntem néked,
szerelmes szívemet adtam neked érte.
Édes csókjaiddal halmoztad el a testem,
nem is volt boldogabb nálunk senki sem.
Liliom illata lengte körül szobánk,
testem az öledbe omlott,