Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Vers

Kovácsné Lívia

Őszi merengés

Rovatok: 
Vers

Az őszi napsütés még melengeti a fák vörös,
sárga leveleit, melyek szép csendben
az őszi szél ölelésében avarszőnyeggé válnak,
s puha paplanként betakarják a tájat.
Már a nap sugarai is vesztettek erejükből,
s inkább langyos az őszi napsugár simogatása,
de oly jó élvezni az indián nyár szépségeit.
Lassan, de biztosan jönnek a hűvösebb napok,

Cirka
Cirka képe

Költőtársak /Vetélkedő/

Rovatok: 
Vers

Versek, prózák az oldalon,
szívesen látogatom, olvasom,
életek, öröm, remények,
mind egy dallam, mind egy ének.

Nevek, fényképek és arcok,
írásokban életek, harcok,
elmondanak gondolatokat,
a sírós és boldog napokat.

Ritmike
Ritmike képe

Fest az ősz

Rovatok: 
Vers
Mint jó diák, elővette a palettát,
s festeni kezdte a tájat,
hol dombokat, hol a fákat,
még utoljára tarkára a bokrétát.
 
Ecsetét néha-néha a tóba mártja,
letörli forró mosolyát,
helyette komoly arcot vág,
még alkot, munkáját szorgosan folytatja.
 
Cirka
Cirka képe

Toldi Ibolya /Vetélkedő/

Rovatok: 
Vers

Olvasom a verseit,
megérint a tartalom,
sorain szemem szalad
a gyönyörű dallamon.

Szépnek lát világokat,
kedvesek a szavai,
benne van törekvése,
és az elért útjai.

Néha lágyan elringat,
máskor viharos, éget,
érzem, ki írta őket,
egy boldog, öreg lélek.

Ariamta
Ariamta képe

K. Ritáról (Vetélkedő)

Rovatok: 
Vers

Az idő kerekében "Rabszolga" az ember
"Magányos cédrus"-ként tengeti bús életét
De a "Nyári holdfény"-ben éled végtelenszer
S "Elmerengve" keresi holnap ígéretét.

"A dal ereje" segíti életre kelni
"Úttalan utakon" végül majd célhoz érni
"Szárnynélküli angyalok" csábos bűvkörében
Mint "Elhajított kő" remélni öröklétben

Ariamta
Ariamta képe

M. Laciról (Vetélkedő)

Rovatok: 
Vers

Személyesen sajnos nem ismerem,
de műveit régóta kedvelem,
évek óta szívesen olvasom,
hisz ő maga a szépirodalom.

Mindenkihez van egy kedves szava,
míg verseinek színe és java
az életről szól, kendőzetlenül,
hű tagunk már rég, rendületlenül.

Ariamta
Ariamta képe

Éji csoda

Rovatok: 
Vers

Élednek lassanként az éji manók
Gondűző, álomhozó égi lakók
Bekapcsolják ezer lámpásuk fényét
Onnan kívánnak nyugodalmas jó éjt

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Költőtársaimról.(Vetélkedő!)

Rovatok: 
Vers

Van nekem több költőtársam
Írásukat csak csodáltam
Az egyik szép Erdélyt bemutatja
A másik a Hortobágy őrangyala
Harmadik jó újságíró
Tanulni tőle jó!
Balatoni táj bemutató
Mindegyiknek szíve tiszta
Szép magyar tájak dalnoka
S ha hazánkat bánat éri
Verseikben megéneklik.

Rovatok: 
Vers
Ó, drága társak, jó barátok!
Szeretettel gondolok rátok!
S ha néhány sorom olvassátok!
Körül vesznek majd jó hatások!
 
Különbözőek vagyunk, mások,
mégis összekötnek írások!
Elétek őszintén kiállok,
mindig barátságot kínálok!
 
Olykor rokonlelket találok,
Kovácsné Lívia

Lopakodó ősz

Rovatok: 
Vers

Éjjel beosont az ősz kertembe, s reggelre
villámgyorsan ecsetjével átfestette
gyönyörű varázslatos őszi színekre.
A sárga, a vörös, a barna,
itt-ott kevés zölddel tarkítva.
Csodálatos színorgia,
a természet varázsolta.
"Itt van az ősz, itt van újra,
s szép, mint mindig énnekem..."
Én az őszi színeket is nagyon szeretem.

Kovácsné Lívia

Őszbe öltöztem (Mesél a tölgyfa)

Rovatok: 
Vers

Hegyek ormán, erdő szélén
tölgyfa ruhám őszi színben pompázik,
megcsodálja nyuszi, mókus, sünike, 
dicsérik is, milyen szép
őszi ruhát vettem fel.

Sárga, piros, rozsdabarna
díszítik a ruhámat,
a megérett makkjaimat
mókuska viszi az odujába.

Kovácsné Lívia

Dió szüret

Rovatok: 
Vers

"A nagy diófa alatt kicsi ház,
lombját rázza a nagy szüreti láz"
Kell a sok finom dió,
az íze most csuda jó.

Kovácsné Lívia

Szüret

Rovatok: 
Vers

"Itt az ősz! Itt az ősz!
Szőlőhegyen jár a csősz,"
Megérett a finom szőlő, mézédes az íze,
itt van már a szüret ideje.

Teli puttonyos legénnyel a szőlőhegy,
száll a vidám ének,
leányok gyorsan szedik
az érett, édes szőlőfürtöket.

Cirka
Cirka képe

Könyvek

Rovatok: 
Vers

Szeretem a könyvek illatát,
az újat, ha nyomdából jött,
a régit, sokszor forgatottat,
aminek borítója megtörött.

Kinyitnak sok száz ajtót, kaput,
új világot hoznak, regélnek,
szórakoztatnak, megsiratnak,
és annyi mindenről mesélnek.

Lénárd József
Lénárd József képe

Az ősz jelei

Rovatok: 
Vers

Itt a nagy köveket, amott az árnyékokat
kerülgetik a bogarak. Futrinkák bújócskáznak, 
s közben azt keresik, hol lakjanak.
Az ősz jele van itt. A szellő már susog,
a fák mocorognak, rázogatják a lombot.
A Tettyei romokon átsuhan a fényben
a délutáni szél, virágterítéken lépdel
s itt-ott kutat. Még látom a kopott padokat.

Cirka
Cirka képe

Búcsú

Rovatok: 
Vers

Ha beteg a lélek, gyengül a test,
a fájdalom néha el nem ereszt,
fakul a bőr és görbül a hát,
végsőkig gyötri fekete árny.

Szomorú szem, sírós a hang,
kondul a végső lélekharang,
csontja kilátszik, keze remeg,
lassan csukódnak homályos szemek.

Cirka
Cirka képe

Lépcső

Rovatok: 
Vers

Sok száz éves régi lépcső,
kőből rakott, moha lepte,
ha az erdő be nem növi,
ott is marad mindörökre.

Koptatták saruk, bakancsok,
mosolyogva és örömmel,
vagy éppen a fájdalomtól,
kapaszkodva tíz körömmel.

Lógó orral búslakodva,
tiszta szívvel, nagy boldogan,
megszámlálni már nem lehet,
de benne van a nyomokban.

Ariamta
Ariamta képe

végsőkig

Rovatok: 
Vers

csak ketten ültek a padon
kéz a kézben, szeretetben
néma bánat az ajkakon
néhány könnycsepp a szemekben

már kilencven felett jártak
átéltek sok veszteséget
arcukon mély barázdákat
szántott hosszú, kemény élet

s most gyermekeik sírjánál
nap mint nap megpihenni jó
a rég megkopott fejfánál
kismadár dalol, egy rigó

Kovácsné Lívia

Álmaid álma

Rovatok: 
Vers

Ó a képzelet varázslata,
szerelem játéka,
a teremtés csodája a Nő.

Ősi katlan, asszonyöl,
beleveszni mily gyönyör,
benne a szerelem tüze,
a virágok mézédes nektárja,
álmaid álma.

Dús keble édes manna,
ölelni, csókolni, szépségében elmerülni,
vágyaidat újra
és újra élni, ez a szíved vágya.

Kovácsné Lívia

Őszi merengés

Rovatok: 
Vers

Hiába minden, most már itt az ősz,
s fákról lassan az utolsó őszi színekre festett falevél
is elengedi a fa ágát,
s egy lenge kacér szellő fuvallatára
szépen, csendesen lelibben
az avarszőnyeggel borított földre.

Oldalak