fázósan bújt össze két kis faág
dércsípte törzsükön sok jégvirág 
súlyuk alatt a földig hajolnak
leveleik a ködbe olvadnak

érzik már, az elmúlás közeleg
hullámzik fenn a felhőgörgeteg
fehér fátylát teríti a földre
búcsút int a nyárnak egy időre

2022. március 22.

Kanyargós a  Pilisi hegy völgye,
ózondús, szellős a levegője,
ez az otthonunk minden hétvégén,
szemem elé libben egy emlékkép.

"A nagy diófa alatt kicsi ház,        
lombját rázza a nagy szüreti láz,"  
hasadva ajtót nyit  burok zöldje,
s koppannak a diók a tetőre.

"Tied lesz a színek egész kavalkádja,"
a háborgó víztükör dús, fodros árja,
tied lesz az ég vörösben fürdő kékje,
a zöldben úszó hegycsúcsok szenvedélye.

Tied lesz a sárga és lila varázsa,
a tűzpiros egyre csak izzó parázsa,
tied lesz az ezüst és szürke meséje,
a csilingelő arany csábos zenéje.

A felkelő nappal életre kelsz,
bimbóid nyitod, a fényre figyelsz.
Feletted az ég még oly halovány,
lassan nyújtózol, ha szól csalogány!

Aztán szépen, mosolygva kivirulsz,
ernyőcskéiddel szellőhöz simulsz.
Hagyod, hogy a nap simítsa arcod,
de hallod, kongat lélekharangod.

Újra itt a hajnal, mely bíborköntösét ránk teríti,
és egy szebb, reményekkel teli nappalt hoz el nekünk.
A hajnali csend még itt jár körülöttünk,
és megnyugtató, szép reményt ígér a mának.

A hajnali nap első sugara  az augusztusi nyár 
megszelídült gyermeke.
Már nem forró, inkább hűvösnek mondanám,
de jól esik ez a hajnali simogató szellő.

A krizantémok sokszínű szirmai 
fejüket büszkén tartva köszöntik
a temetők esti csendjét.
Halottaink emlékére
virágdíszbe öltöztetett temetők
borostyánindáival átszőtt sírjai fölött
imádkozunk.

(Hédervár)

Ragyog az őszi napsugár
Hazánk, Árpád ősi fájára
Minden ősz hullajtja levelét alája
Kereszt árnyéka vetül le oldalára

Minden tél elaltatja
Zúgó szél altató dalát fújja
Ősszel nem alszik el örökre
Tavaszok új leveleit festik zöldre

egy gomolygó, fehér habfelhőn ülve
nézek a mélyben elterülő rétre
tudom, csak egy lépés, s máris repülve
zuhanhatok le, a csábító mélybe

de jó volna elszállni a vad széllel
szárnyat széttárva, suhanni szabadon
versenyt villogni a tűző napfénnyel
s megpihenni egy távoli havason

Ó, hogy szalad az ősz
Nagyon sok a dolga
Segít neki a nap sugara

Festegeti a tájat színesre
Boldog tőle az ember szíve
Ködök ereszkednek a tájra
Harmatcseppek gyöngyként

Hullnak a pókhálókra
Lábunk alatt levélszőnyeget terítve
Búcsúzik az ősz sietve
S én nem tudok betelni vele

Értünk ragyog sok száz csillag az égen.
Értünk világít a tejút már oly régen.
Értünk szól az éjjeli imádság.
Értünk csordogál a tiszta vízű forrás.
Értünk száll a madárdal hajnaltájt.
Értünk nyílik a sok virág a réten.
Értünk zeng a mennyekben a csodás ének.
Értünk szól az Isten áldása,
mely örök szerelmünk záloga.

Augusztus  közepe van és még tűz a nap ránk,
de az esték hűvösek már.
A természet így érzékelteti, 
nemsokára itt az ősz.
Hullanak a megsárgult levelek,
és beérett a sok ízletes gyümölcs,
mely télre eltéve  majd a nyarat juttatja eszünkbe.
A szőlő fehér és rubinpiros termése,
mint igazgyöngyök egy csodás nő nyakán,

néztem az égen úszó felhőket
mint csendben vonuló bárányokat
az alattuk zöldellő erdőket
erdők mélyén nyíló virágokat
a sok színben virító mezőket
a napot elűző villámokat
a hűsítő, lágy nyári esőket
a tavon vibráló hullámokat

féltelek, világ... könyörgök félve
repülj fehér galamb, legyen béke...

2022. június 1.

addig szeresd őt, amíg lehet
addig öleld, míg megteheted
addig fogd két kezét szorosan
amíg még foghatod, boldogan...

de ha elment, te árva maradsz
hiába hívod, rá nem akadsz
átkarolnád és hozzá bújnál
már késő... érte gyertyát gyújtsál

2022. május 9.

Kép: PxHere ingyenes képek

"Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
jó kedve van az egész világnak."
Bármilyen is az emberek sorsa,
dalolnak a szép muzsikaszóra.

Gyorsabb után hallgatós a nóta,
könnyek hullnak, szomorú a strófa,
ha boldogok sírnak örömükben,
húrok hangja rezdül a lelkükben.

Álmodtam egy szebb jövőt,
melyben mindig béke, csend
és nyugalom van,
de nincs benne könny,
szenvedés és fájdalom.
Ahol minden édes és nem keserű.

Álmodtam egy szebb jövőt,
ahol béke van, és soha többé nem lesz háború.
Ahol nem bánt ember embert,
még szavakkal sem.
Legyen szép szó, amely 
minden szívhez egyformán szól.

Voltam én is szép, ifjú leány,
ki önfeledten táncolt szerelmes párja oldalán
és boldog volt,
szíve szárnyalt, mint a kolibri
a mézédes virágok szirmai körül.
Voltam dolgozó nő,
boldog ANYA,
aki gyermekét nevelte a jóra.
De aztán jött a szenvedés, a kín,
s megjártam a poklok poklát.
Jártam a fény kapujában,